Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Menü

MÁSIK VILÁG
Vendégkönyv

     
Fotóim

Képtáraim-régebbi
1976. - 2007.
Újabb: 2008. - 2022.

500px képtáram

     
Hírek, cikkek stb:)
     

 

 

     
Statisztika
Indulás: 2005-05-11
     
Linkgyűjteményeim

Barátok, kedvencek
Fotós oldalak 
Érdekes lapok 
Infók, kapcsolatok

     
Kapcsolatok
     
:))
     
     
stat
     
MÁSIK VILÁG
MÁSIK VILÁG : 11. Közjáték - Kis-kockás, avagy komolytalan mese a fatermesztésről :)

11. Közjáték - Kis-kockás, avagy komolytalan mese a fatermesztésről :)


Miután Beryl eltűnt az életemből, rendes és fizetés nélküli szabadságom is elfogyott, munkára jelentkeztem az erdészeten. Főnököm kissé fanyalogva, volt munkacsapatom viszont kitörő örömmel fogadott; én meg a munkába temetkeztem, hogy végleg elfelejtsem Berylt és a szerelmet. Vágtuk a fát és elmúlt a tél és jött az új tavasz...
Azon az éven valami csodálatosan meleg április volt, még a tömegesen virágzó kökény is elfelejtett lehűlést hozni. A Hegység szívében dolgoztam brigádommal, Kockás kollégám kerületében, ahol gyertyános-tölgyesek gyérítését végeztem velük.
Egy langyos szombat délután vágásterületi összesítők és munkanaplók készítésével bajlódtam szállásomon, mikor az erdész úr húga, gyerekkori kedves kis barátnőm jött be hozzám, egy kenyérruhával letakart fonott kosárral. Féllábszárig érő kékfestő szoknyában volt, és a küszöb előtt kilépett jócskán kitaposott cipőjéből, mint otthon szokás, mielőtt a szobába lépne.
- Hát szeva, Jason, ezt Apámék küldik vacsorára, meg holnapra. Tudod, a múltkori halakért. A kosarat ráérsz hétfőn visszaadni. Leülhetek? 
- Mintha otthon lennél, Gyöngyvérkém - a ház az anyjáé volt, tőle bérelte munkásszállónak az erdészet. - Helyezd magad kényelembe és vidíts fel.

- Ki az a dögös maca a fényképen a falon? 
- Beryl. Egy grófnő. Egyébként Lónyai Judithnak hívják.

- Gondoltam. Tudod, én levelezek Jonatánnal, és írta, hogy kidobott a nagy szerelmed; ugye? 
- Most mit szépítgessem. Azt mondta, sose lásson többet.

- Meg akar vakulni az a hülye? Meg hát ilyent mond az ember lánya, ha mérges, aztán öt perc múlva megbánja. Szerintem keressed fel és béküljetek ki.
- Nem haragszom én rá... úgy tudja, meghaltam, és ez így jó; már nem szeretem.
- Akkor meg gyorsan tépd le azt a képet a falról! Azaz ne te, majd én! - és a lány úgy is tett, még össze is gyűrte és a fáskosárba dobta. A negatívja megvan, gondoltam; majd, ha hiányát érzem, nagyítok másikat. - Ja, és azt is írta Jonatán, hogy ő akart idejönni a brigádjával, de te elhappoltad előle a munkát. 
- Jé... és a bátyád mit mond erről?

- Először káromkodott egy sort, bár leginkább a Jonatánt mondta el mindenféle eszement marhának. De azt hiszem, most már nem bánja, hogy így történt. Vele, mint jó barátjával, vadászgatott, iszogatott volna; te meg rendet csináltál a kerületében.
- Elmondom, hogy volt. Amikor a hó február végén elolvadt, leállították a véghasználatokat. Havi záráskor a főnök megkérdezte Jonatán barátomat, hová menne szívesebben: az ártérbe nemesnyárat termelni, vagy ide. Azt mondta Jonatán, én vagyok az öregebb, válasszak én először. Nos, én ezt választottam.
- Valahogy így mondta a bátyám is. Jonatán biztos volt benne, hogy az árteret választod; ott vannak azok a gyönyörű vizek, horgászhattál volna kedvedre. Meg nemesnyárast gyéríteni könnyebb; sík terep, egy fafaj, egy - két választék.
- Na látod. Ő is belátja, hogy az a könnyebb. Úgy választottam, hogy neki, a barátomnak jusson a jobbik. Nemde? Vagy te inkább őt vártad volna?
- Hát nem is tudom... de hisz mindketten jó barátaim vagytok. Pár éve sokat csavarogtam veletek; persze, külön-külön. Akkor még gyerek voltam. Most már érettségire készülő komoly nő vagyok. Téged még csak-csak láttalak néha, de Jonatánt már két éve nem. Tán azt se tudja, hogy megnőttem, hogy hogy nézek ki. Szerettem volna találkozni vele. Bár attól, hogy nem ide vezényelték, még eltolhatná a képét néha, hétvégeken.
- Nem akarom mentegetni, de volt ide szalonkázni a bátyádhoz, csak te pont nem voltál itthon. 
- Havonta vagy egyszer jövök haza a kollégiumból. Húsvétkor voltam legutóbb, a java húzás meg valamikor Judica táján volt az idén. Te mennyit lőttél?
- Egyet se. Voltam ki húzáson, vendéggel is, egyedül is, de fegyver nélkül. Jonatán, mikor itt volt, mindkét este lőtt, összesen tán ötöt.
- Tudom, írta. Mikor vele jártam az erdőn, sok érdekes dolgot tanultam tőle a vadról. Még párzó nyusztokat is meglestünk egyszer! Kár, hogy teljesen gyereknek tartott; de hisz tényleg úgy néztem ki. Kis, dundi kamaszlány voltam; és azt mondta, kicsi a mellem. Ugye?
- Szerinte... szerintem, amennyit sejtek belőle az ingeden át, gyönyörű... - Néztem a kislányt és magamban összehasonlítottam Beryllel. Volt Gyöngyvér arcában valami egzotikus vadság; róla készült fotóim a déltengeri szigetek Gauguin képeiről ismert polinéz vagy kannibál vahinéire emlékeztetnek. Még aranybarna bőre is... Beryl gyönyörű, nyúlánk, izmos alakját a tudatosan végzett mindennapi kemény sport - a balett, a vívás, majd a karate - formálta; Gyöngyvérét pedig a zsenge gyermekkortól megszokott rendszeres paraszti munka a jószág mellett és a földeken. Pár centivel alacsonyabb, mint Beryl; karja, lábszára vastagabb, lábfeje szélesebb. És szeme, mint a zsákmányra leső ragadozóé; de ezt már a bátyjáról is elmondtam.
- De jól megnézel...
- Szép vagy... szóval Jonatántól sok mindent tanultál. De hisz velem is jártál az erdőn, a vizeken, halakat fogtunk és együtt lestünk mindenféle vadmadarat...
- Hát leginkább arra emlékszem, ha veled csavarogtam, hogy tüzet raktunk, nyárson sütöttünk valami finomat, és nagyokat röhögtünk...
- Tudod, én nagyképűen büszke vagyok a szaktudásomra; elmesélhetném hát neked, hogy azért választottam ezt a munkát, mert az elegyes erdők fatermesztési munkáihoz jobban értek, mint a barátom, meg mint a cégnél bárki más. Nemcsak, mert tanultam, hisz Jonatánnal egy osztályba jártunk. Őseimtől örököltem ezt a tudást, akiknek erdőbirtokuk volt a Szepesi - Magurában, míg a családi emlékezet visszahord, mindig. A birtok egy részén gyertyános-tölgyes állományok voltak; akkor és ott a jó tölgy volt az érték, hisz lúcfenyővel tele volt az ország... a gyertyánelegyes erdők nevelése tehát a véremben van. Ma itt a gyertyánt a főnökség gyomfának tartja; pedig a minőségi tölgyfa termesztéséhez az árnyéktűrő elegyfákra a második szintben ugyancsak szükség van... Ugye, az erdő az nemcsak sok fa, hanem bonyolult életközösség, a talaj mikroorganizmusaitól a rovarokon, férgeken, madarakon át a vadig, és a gyepszinttől az állományalkotó fafajokig, persze gyökérkapcsolt gombáikkal együtt. Az erdész dolga nem elsősorban faanyagtermelés, hanem ennek az életközösségnek a tartamos fenntartása. Az erdő védő és jóléti funkciói fontosabbak, mint a fanyerés... Bár mit papolok itt neked erről, benne van a szakdolgozatomban, olvassad el, ha érdekel.
- Annyira nem, hogy elolvassam. A bátyám azt mondta, neki is magas. De mellébeszélsz; lustább vagy te attól, hogy büszkeségből a nehezebb munkát válasszad ugyanannyiért...
- Igaz; látod, hát ezzel kellett volna kezdenem: Miattad jöttem ide; téged akarlak.
- Hűha... még, hogy engem... azt hittem, tudod, hogy én Jonatán barátodba vagyok szerelmes.  
- Ugyan... hisz csak játék a szerelem...

- Ó, igen... én szeretek játszani... és mondd, mihez kezdenél velem, te kékszemű Jason?
- Felejtsük el azt a nevet. Akitől örököltem, a Vén kuruzsló vagy csontkovács rég meghalt; én se vagyok már az a gyógyulást hozó. És leginkább Beryl nevezett úgy, akit el akarok felejteni. Téged akarlak szeretni... Végig akarom csókolgatni a gyönyörű bőrödet a lábujjadtól a fülcimpádig mindenhol; simogatni akarlak, és mindazt akarom tőled és belőled, ami neked örömet szerez; és persze nekem is, mert én egy ilyen önző alak vagyok... - Gyöngyvér a szemembe nézett és máskor oly hideg tekintetében huncut fények csillogtak. Karja libabőrös lett... hallgattunk egy kicsit mindketten, és körbejártuk egymást gondolatban, tán, hogy melyikünk mire számíthat a másiktól. Végül ő szólalt meg először.
- Tehát azt mondta Jonatán, hogy te vagy az öregebb... Ezentúl Öregnek szólítlak. Aztán miért ne próbálnánk ki, mire is megyünk egymással? Én nem akarok sokat. Csak tudjam, hogy számíthatok rád; és ne légy féltékeny. Amíg velem vagy, és jó nekem, úgy se kell más; ha meg nem, akkor elhagylak, vagy megcsallak: én ilyen vagyok. Ha éppen szerelmeskedünk, sikoltozni akarok a gyönyörűségtől, véresre akarlak harapdálni... ha meg éppen nem, akkor nagyokat akarok röhögni veled, mint régen.
- Úgy legyen. Aztán, ha megérjük, végül úgyis csak a röhögés marad - még mindig fogvatartottuk egymás szemét, és vártam, hogy ő szólaljon meg először. Az a bizonyos angyal valószínűleg többször is átröpült a szobán, de szemezésben Gyöngyvérrel nem vehettem fel a versenyt. - Van egy kis újhelyi borom. Megkínálhatlak?
- Köszi, és szeretem is, de amivel kecsegtettél, azt józanul jobban élvezem... - Gyöngyvér még mindig a szemembe nézett, és bárhová mozdultam, követett bűbájos tekintetével, mint kígyó a kiszemelt zsákmányát. Hozzá léptem hát, hogy szűk ingét kigomboljam, hisz ágaskodó mellbimbója majdnem átbökte a flanelt; de ő lesöpörte a kezemet.
- Ácsi, ez itt nem alkalmas. Én olyankor nagyon hangos vagyok; nem tartozik a szomszédokra, hogy mikor jó nekem és mennyire... Van a házunk felett a tölgyesben egy kökénnyel körbenőtt tisztás, és engem a kökényvirág illata megbolondít... még sötét előtt odaérhetünk. Hozzad a hálózsákodat és máris induljunk; gyere!
Ismertem azt a tisztást; mikor egyedül voltam kinn szalonkalesre, ott vártam a vacsoracsillag alatt korrogó hosszúcsőrű vándort. Kézenfogva vágtunk neki a domboldalnak...
Gyöngyvér gyakorlott szemmel nézett ki a tisztáson egy ideálisnak tűnő, selymes fűvel borított helyet, kilépett cipőjéből és lehúzta bugyiját.
- Gyere, Öreg, gyere gyorsan! Idejövet elképzeltem, hogyan és hol csókolgatsz majd... de hisz van rá időnk még! Most gyere... gyere, mert nagyon akarom!

Pár hét múlva levelet kaptam tőle; az egyetlent, amit valaha is. Öntöttem magamnak egy pohár bort, majd elhelyezkedtem a legkényelmesebb székbe a szálláson; megszimatoltam, majd felbontottam a borítékot. Gyöngybetűkkel írt a kicsi lány: 

" Puszillak, édes Öregem!
Ha meghívnak Apámék valamelyik vasárnap ebédre, nehogy kockás ingbe menjél, mert ha úgy, megharaplak ám! Öltözzél fel rendesen, ahogy illik, ünneplőbe, szép fehér ingbe, nyakkendőt ne köss, Apám se hord. Aztán szégyent ne hozzál rám! Én már csak érettségi után megyek haza, akkor már felnőtt leszek, érett és nagykorú. Addig szigorú önmegtartóztatást kívánok neked, azután meg őrült, gyönyörű éjszakákat magunknak, mindörökké.
Gyöngyvér, vagy Kis-kockás (ahogy tetszik)"

S valóban, már másnap találkoztam mamájával a fogatüzemnél, ahonnan brigádommal indulni szoktunk. Kockás néni - ahogy magunk között hívtuk - csaknem száznyolcvan centi magas volt; és jócskán túl az ötvenen is csinos. Ünnepélyes komolysággal nyújtott kezet, szemembe nézve; (gyermekei tőle örökölték kígyószerű tekintetüket...) Majd fürkészőn mustrált végig, mintha először látna; de hisz gyerekkorom óta ismert. S elmondta, hogy mise után várnak vasárnap ebédre, meg egy kis poharazásra, beszélgetésre. Míg a nagy jelentőségű találkozásra készültem, elmesélem a Kockás név eredetét. Pagonyerdészem - főnököm, Kockás, apjától örökölte becenevét, ahogy húga a Kis-kockás nevet, anyja meg a Kockás nénit. Az öreg amerikás magyar volt, azaz kinn dolgozott valami pár évet és mikor hazajött, dollárjai mellett hozott haza vagy száz darab elnyűhetetlen piros-fekete kockás inget is. Olyan olcsón adták, nem volt szíve otthagyni. Mai napig azt hordja az egész család. Így lettek ők a Kockások, kiemelkedve falubeli névrokonaik szürkeségéből.
Kockásék a falu végétől jó golyólövésnyire laktak, egy régi kúriából kialakított jókora és kényelmes házban, az erdő alatt. Elvileg a faluban is volt két házuk; egyiket, mint említettem, az erdészet bérelte, a másik eladófélen volt; Kockás, miután megnősült, s mielőtt a városba költözött, abban lakott.
Hozzájárulván az ebédhez, vittem két névreszóló címkéjű bort. Egy palack újbort; csodálatos volt az a hetvenkettes évjárat; és egy palack hároméves meggybort, Apám specialitását.
Kockás néni a tisztaszobában terített az ünnepi ebédhez: tyúkleves, főtt tyúkhús töltelékkel, majd rántott csirke, végül rétes. Előtte persze megkérdezték, pálinkával kínálhatnak-e, de az csak a teszthez tartozott; elhárítottam, tudván, hogy ők nem élnek vele. Az asztalon, üvegdugós butellában valami pirosas színű, egyébként hibátlanul tükrös bor volt; ismervén jól a hegyközi szőlőfajtákat és boraikat, nagyon mérsékelt fogyasztásra készültem fel.
Szótlanul eszegettünk hármasban; az öregek engem vizslattak. Tudok viselkedni, ha kell és Gyöngyvér külön is felkért rá... A szálfatermetű, ma is roppant erejű öregúr tán késői születésű lányára gondolt; az egyetlenre, aki kicsi maradt ebben a magasnövésű családban. (Amúgy Gyöngyvér a százhetven centijével csak szülei és bátyja mellett tűnt kicsinek...) S kezdett barátkozni a gondolattal, hogy vadóc gyermeke felnőtt, és előbb-utóbb kettecskén maradnak Kockás nénivel.
Ebéd után aztán, pipa és borocska mellett sok mindenről volt szó. Apámról, Nagyanyám házáról, szőlőcskémről... végül az öregúr a tárgyra tért.
- Azt mondta a kislányom, hogy szeretitek egymást. Erről akartam veled beszélni. - (Hát ez kissé korai, gondoltam; de ő más véleményen volt.) - Egyszer, még pici gyerekként is mondta, de kinevettük. Akkor azt mondta a párom, ha majd húszévesen is így gondolja, akkor semmi kifogása. De még tizennyolc sincs... várjatok az esküvővel, amíg a húszat betölti. Ha majd akkor is szeretitek egymást, hát áldásunk rátok. Gyöngyvér elég szertelen kis teremtés, ő is hadd komolyodjon. Amúgy dolgos, kötelességtudó, jó leány; és nem üres kézzel menne a házasságba... Tudod, nekünk mindenünket elvették, kuláknak tartottak; amink van, azt azóta szereztük össze kemény munkával. Szeretnénk, ha itt maradnátok; a fiamék a városba költöztek, valakinek vinnie kell majd a birtokot. Ez a bolond kommunista világ nem tarthat örökké, nem adok neki húsz évet. - (Próféta szólalt meg...) - Azután a földnek megint értéke lesz; és ha mi már nem leszünk, majd úgy veszitek hasznát, ahogy nektek jó. - Az öregúr jóságos, szürke szeme sarkában egy könnycsepp csillant meg... Sose hittem volna.
Gyöngyvér jó barátnőm, de hogy a feleségem lenne... Nem, az eszembe sem jutott. Az általa diktált tempó csodálatos néhány randevún, de egy életen át... s legfeljebb második lehetnék szívében a lova után, de hisz kutyája is van...
- Köszönöm türelmüket. Szeretem Gyöngyvért, de én se gondoltam arra, hogy azonnal összeházasodunk. - (Meg persze később se...) - Jó ez a piros bor. Önthetek még egy pohárral?
- Hidd el, mi nagyon szeretjük a leányunkat és örülünk az örömének; és, hogy végre téged választott ahelyett az ágrólszakadt Jonatán helyett; de fájt volna, ha ilyen hirtelen itt hagy veled minket... 
- De hisz arról szó se volt ... - bár nem tudhattam, ő mit mondott az öregeknek.
- Fiam - mondta az öregúr és üresre itta poharát - akkor most abból a furmintból tölts, amit hoztál. Aztán költözz át hozzánk a munkásszállóról, a fiam legénykori szobája lesz a tiéd. Mondhatnám, a tiétek, hisz Gyöngyvér úgy is átszökik hozzád majd' minden éjjel, mint a párom hozzám annak idején... - Tán ez volt az első pillanat, amikor elképzeltem magam Gyöngyvér férjének, és a roppant munka árán minimális hasznot hozó Kockás-birtok jövőbeli urának. Aztán arra gondoltam, hogy méltatlan leszek bizalmukra, mint ahogy Vén Jason bizalmára is méltatlannak bizonyultam. Azután meg arra, hogy hát sohase volt még úgy, hogy valahogy ne lett volna. Kockás volt szobája jóval kényelmesebb, mint a munkásszálló; és Gyöngyvér lehet az, aki elfeledteti velem az elmúlt és kárbaveszett négy évet, és azt az ostoba szerelmet. Bocsánatát kértem gondolatban, ha nem Gyöngyvérnek, hanem Kis-kockásnak nevezem magamban; és minden másért is, amit a jövőben elkövethetek ellene.

     

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre