Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Menü

MÁSIK VILÁG
Vendégkönyv

     
Fotóim

Képtáraim-régebbi
1976. - 2007.
Újabb: 2008. - 2022.

500px képtáram

     
Hírek, cikkek stb:)
     

 

 

     
Statisztika
Indulás: 2005-05-11
     
Linkgyűjteményeim

Barátok, kedvencek
Fotós oldalak 
Érdekes lapok 
Infók, kapcsolatok

     
Kapcsolatok
     
:))
     
     
stat
     
MÁSIK VILÁG
MÁSIK VILÁG : 19. Epilógus - hogy a végére is jusson

19. Epilógus - hogy a végére is jusson


... Hol is hagytam abba az elején?

- Igen! Kockás! Ő az! - és Judit fülig elpirult. Ebben a korban szokatlan...

- Megvan a húga telefonszáma - mondtam óvatosan.

- Tudod mit? - váltott tegezésre - elmegyünk hozzám! Ne félj, nem akarlak elcsábítani; az én koromban már nehéz is lenne... Nagyon jó whiskym és somlói borom van; pertut iszunk, rittyentek egy remek vacsorát, és akár holnap reggelig beszélgethetünk.

- A whisky nagyon vonzóan hangzik, és nem vagyok félős... de jó társalgó se.

- Azt csak bízd rám, én ügyes vagyok... - huszonéve egyszer szinte szó szerint ugyanezt mondta nekem egy másik - Judith nevű - észbontóan gyönyörű lány...

Újdonsült ismerősöm a belvárosban lakott egy hatalmas manzárdlakásban. Csak a nappaliba, ahol hellyel kínált, befért volna egy átlagosnál nagyobb lakás. Egy vagyonba kerülhet kifűteni, gondoltam, de szétnézve be kellett látnom, hogy nemigen okozhat gondot ennek a snasszul öltözött asszonykának. A könyvekkel, és prémekkel letakart ülő-fekvő alkalmatosságokkal berendezett szoba több pontján mozgásérzékelők fényei villogtak A hűtött bárszekrényből két jókora poharat, jégkockát, ásványvizet, és egy csaknem tele palack Chivas Regalt varázsolt elő. A bepárásodó poharakat jó harmadig öntötte, egyiket a kezembe adta.

- Én az elsőt mindig tisztán szoktam - mentegetőzött - szevasz! - és poharát az enyémhez ütötte, majd mohón belekortyolt - de te úgy idd, ahogy szoktad.

Megittam a kitöltött italt, és ha másért nem, már ezért érdemes volt feljönnöm.

- Szevasz. Oly ritkán iszom ilyen finomságot, hogy szokásról szó sem lehet...

- Helytelen. A napi lélekölő robot után használt jó skót whisky felfrissíti az agyat, elűzi a fáradtságot, az ember lányát megbékélteti a világ sorával, toleránsabbá teszi embertársaival, és gondolom, nem öl, butít, nyomorba dönt, hanem konzervál.

- A szilvát is úgy szokták; rumban.

- Jut eszembe, megyek, és rendbe teszem magam. Majd akkor nézz meg! Ebben a göncben elég riasztó külsejű vénasszonynak nézek ki. Addig te is zuhanyozz le. Lóg ott néhány köntös; válasszad ki a legnagyobbat, és vedd át. Aztán helyezd magad kényelembe itt minálunk, tölts magadnak még egy italt, nézd meg a könyveimet...

- Még egy kérdést, ha szabad... úgy fúrja az oldalamat, hogy mi lehet az a lélekölő robot, amiből ilyen lakásra és a mindennapi betevő skót whiskyre futja?

- Középiskolában tanítok; de amúgy vadász és író vagyok... majd elmesélem - s ezzel eltűnt.

A fürdőszobában tett kötelező vizitációm után az egyik fal mentén padlótól - plafonig érő könyvespolc érdekelt leginkább. Több ezer kötet sorakozott rajta, témától függetlenül, méret szerint rendezve. Szétszórtan viszonylag sok erdészeti és vadászati témájú könyv - Újfalvi Sándor, Illés Nándor, Lakatos Károly, Fekete Lajos és Mágócsy-Dietz Sándor könyvei, hogy csak örökbecsű kedvenceimet említsem - és persze Bársonytól Kittenbergeren és Széchenyi grófon át Dúcz Turulmadaráig minden, ami igazán jó. Felfedeztem a "Fatermesztés, avagy a hármas funkció" című szakdolgozatom egy beköttetett példányát is, melyet Kockás sógornak dedikáltam anno dacumal... Pedáns ember rendben tartja a dolgait, de a zseni átlátja a káoszt. Nos, ez a nő zseni, ha itt elsőre megtalálja, amit éppen olvasni akar. Csak egyetlen jókora polc volt tematikusan egységes - olcsó regényújságokkal volt tele.

Töltöttem magamnak még egy italt, ezúttal jéggel, és elhelyezkedtem Martin Johnson Safarijával egy nyerges muflonkos bőrével leterített fotelben. S mire italom elfogyott, megjelent Judit, gyönyörű fekete hajjal, húsz évet fiatalodott arccal, elbűvölően ragyogó szemmel, mohazöld és száradó tölgylevél színű, térdfölöttig érő muszlinruhában, mezítláb.

Nem tudtam eltitkolni meglepetésemet, annyira más volt... a hétköznapi munkából hazatérő fáradt tanárnő bábbőréből kibújt kacér pillangó...

- Ó - mondtam - ez igen!

- Egy másik életemben, egy másik világban Lepke voltam - mondta, és mindkettőnk poharába töltött egy emberes adagot, majd egy széket húzott velem szembe. - Nos, ha már felcsaltalak, tartozom annyival, hogy a legjobb italomon kívül magamból is a legszebbet mutassam. A férfiak szerint a szemem, a kezem és a lábam szép... a többi csak némi sport, és sok kozmetika. Néhány éve, mikor valami jelentősebb összeghez jutottam, gondoltam rá, hogy a mellemet is megcsináltatom jó dögösre. De aztán úgy döntöttem, kényelmesebb, hogy ilyen kicsike; és ha valaki csak azért szeretne, az nem érdemli. Jé, te is leginkább a lábamat nézed...

- Ha az egyszeri mesebeli királyfi volnék, valószínűleg elcsábítana szép kis lábacskád - lásd a Hamupipőke-effektust - de én egy csóró köztisztviselő vagyok, és a bokádon lévő platina láncon meditáltam, hogy cirka egy évi keresetem ára, ha nem több. És semmi közöm hozzá, de csak megkérdem: mit keres Újfalvi mellett az a nagy rakás regényújság?

- Ja, az a hülye giccshalmaz? Remélem nem gondolod rólam, hogy én olyasmit olvasok?

- A világért sem... más is lakik itt?

- Elvileg még a lányom, bár leginkább csak enni jár haza. És azt a szemetet ő sem olvassa. Azokat - persze különböző írói álneveken - mind én írtam. Romantikus szerelmi történetek, meg ilyesmi. Veszik, mint a cukrot. Abból van ez a lakás, a platina bokalánc, a Chivas, a somlói bor, amivel vacsora után foglak kínálni; meg még sok minden más. Nem azért tanítok, hogy pénzt keressek; azzal itt nem lehet. Hanem, hogy három - öt évente találjak tanítványaim között egy Isten áldotta tehetséget, akinek felnyithatom szemét a saját tehetségére, és elindíthatom az úton, amit magától is megtalálna, de ugyan minek verekedné át magát kisstílű és rosszindulatú senkik seregén, ha az a segítségemmel kikerülhető? Én igazi író vagyok; de a valódi irodalomból nem élhetnék így, mint a melléktermékből - a giccsekből.

Belekortyoltunk italunkba, és mindketten hallgattunk egy kicsit. Angyal szállt át a szobán. - Kockásnál hagytuk abba az utcán - mondta kisvártatva - és, hogy megvan a telefonszáma.

- A húgáé. Kockással sok éve nem találkoztam.

- Azért nem olyan nagy a Hegység, hogy ne találkozhatnának gyakrabban a barátok.

- Kockás rég eljött a Hegységből. Pályám kezdetén dolgoztam a kerületében; sógorom, de a barát szót nem használtam. Nekem nincsenek barátaim. Egyedül járok a magam vad csapásain. Kivéve, ha egy ilyen gyönyörű szemű bűbájos boszorka elcsábít, mint most.

- Hülye - mosolygott rám kedvesen levesestányérnyi tutajos szemeivel - csábításról és udvarlásról szó sem volt. Kockásról volt szó; s még a nevét sem mondtad meg.

- Hát azon ne múljon - és megmondtam, bár olyannal van tele a telefonkönyv - mit mondhatok még róla? 75-ig erdészkedett; én abban az évben szereltem le, és mire munkába álltam, már más volt a kerületében. Feleségével eladták falusi házaikat, Pestre költöztek, ahol Kockás egy ideig a földmérőknél dolgozott; Ica - a felesége - pincérkedett. Kockás szenvedett Pesten a kutyái nélkül, ezért megint vidékre költöztek; munkaversenyeket nyert kiváló ebeivel, de nem tudta árukon eladni őket. Most van valami birtokuk, azon gazdálkodnak. Hát úgy ennyi.

- Üres a poharad. Önthetek még, vagy majd inkább bort?

- Amit te.

- Én kettőt szoktam, de a kedvedért, amennyit akarsz... Ácsi, jelez a mikróm... - s elrohant, kétségek között hagyva a következő adag whiskyt illetően; vagy hát ki tudja, mire gondolt.

Mit is mondhattam volna még Kockásról neki? Hogy jeles egy nőcsábász volt, és a szebb lánykákat rendszeresen levadászta az orrunk elől? Hogy engem meg húga, bűbájos Gyöngyvérkém vadászott le? Ő ugyancsak belevaló vadmacska... máig kedveljük, és ritka találkozásaink ünnepnapjain rendszeresen elbűvöljük egymást; de képtelenek vagyunk együtt élni, és megosztani a hétköznapokat. Kutyámat, a jó képességű és fegyelmezett keverék vizslát tőle kaptam, hogy legyen valakim, aki feltétel nélkül szeret és hűséges; s tán rám gondolt, amikor Bunkónak nevezte el.

Kockás már nyugdíjas korú; egy jókora tanyán él vagy harminc eladhatatlan vadászebbel - húgával közös olthatatlan kísérletező és keresztező szenvedélye sok célra alkalmas, leginkább tán az olasz griffonra emlékeztető törzskönyvezhetetlen kutyákat eredményezett - valamint gyermekeivel, unokájával, és annak idején kedvesen butuskának tartott, nyolc osztályt végzett feleségével, akiből a szükség zseniális üzletasszonyt varázsolt. A kárpótlások során jelentős erdőterületet és földet szerzett össze; vezeti a birtokot, a gazdálkodást, vendégháza és lovastanyája van - (a lovak Gyöngyvér lovai) - turistákat fogad, étkeztet, lovagoltat és kocsiztat. Mégpedig oly anyagi sikerrel, hogy Kockás kutyáira és vadászszenvedélyére is futja.

Csinos, magas ifjú hölgy jött be, s egy palack bort vett ki a bárszekrényből.

- Vadászat! - köszönt - mama üzeni, hogy a vacsora azonnal kész. Tessék jönni!

- Azt hittem, kettesben vagyunk a mamával - indultam, bánatos pillantást vetve a lassan melegedő whiskyre. - Be kéne tenni a palackot a hűtőbe.

- Jó, hogy szól... - csak úgy puszta kézzel belemarkolt a jégkockás tálba, és fél marék szotyósodó jégkockát szórt poharamba; felöntötte whiskyvel, kicsit lögymölte, majd leszürcsölte. Ó, de ismerős volt ez a gesztus... - Ugye, az ön pohara volt? Ilyenek a lopott csókok! Na gyerünk!

A kicsi, de három embernek kényelmes étkezőben gyertyák égtek, az asztalon jénai tálakban sült hús és krumpligombóc volt; s a tányérok mellett harmatos borospohár.

Judit bort töltött, lánya mindenki tányérjába szedett. - Jó étvágyat!

Szótlanul eszegettünk. A hús - valószínűleg szarvastehén gerince - finoman fűszeres volt, mintha Gyöngyvér borókás pácában érlelték volna; a bor pedig csaknem olyan jó, mint az én furmintom. Ha úgy dönt/döntök, találkozunk még, hozok Juditnak pár palackkal a javából.

Vacsora után almát kaptunk - az igazi ínyenc almát rágcsálva ízleli a bort - majd Judit felállt: - Megyek, bekapcsolom a számítógépemet.

- Ne ijedjen meg, vadász bácsi, a komputer csak zenélni fog - mondta a lánya, látva hökkenetemet - mama szerzeménye, vagy inkább szerkesztménye. Azt hiszem, tetszeni fog - kezdte leszedni az asztalt. - Én nemsokára elmegyek, és kettesben maradnak. Vigyázzon mamára. Ő olyan, mint a whisky, akit az imént megivott.

- Ezzel a korára, a hőfokára, vagy a finomságára célzott?

- Finom, de töményen megárt... Őt nézheti, hallgathatja, csodálhatja; és ez minden, amit elvár. Ha nem ön a mesebeli Kockás, ne akarjon többet.

- A whiskyt töményen szeretem, és a mamája beszélgetni hívott; de miért mesebeli Kockás?

- Azt hittem, tudja. Ő anyám nagy regényének - az igazinak, nem a ponyváknak - misztikus hőse. Állítólag találkozott vele valamikor, valahol, bár szerintem csak kitalálta magának.

- Á, dehogy; Kockás sógorom és kollégám volt. Mesélt nekem egy őrült, gyönyörű pesti egyetemistáról... s a mamájától hallottak alapján a hely és az idő is stimmel. És, ahogy önt elnézem... azt hiszem, valamiféle sógorság közöttünk is lehet...

- Jé... - egy darabig szótlanul rendezkedett - de voltaképpen mindegy. Nekem úgy is csak egy misztikus hapsi marad. Mi meg - úgy gondolom - soha többé nem találkozunk.

Nem tudván eldönteni, hogy ezt fenyegetésnek vagy ígéretnek szánta, félighagyott borospoharamhoz fordultam; s csak a hátam mögül hallottam:

- Hát akkor jóéccakát! - s mire válaszoltam volna, már ki is ment.

... Aztán valami halk vízcsobogás ütötte meg a fülemet. Próbáltam a hang eredetét felkutatni, de ahogy a helyemet változtattam, mindig máshonnan hallatszott. Mint egy hegyi patak. Majd tavaszi madárhangokra figyeltem fel - kék galamb, cinege, kisvártatva rigók is... valahol, valószínűtlen magasságban nagylilikek húztak... - azannyát, gondoltam, pedig nem is ittam annyit... alkonyi szellő lebbent, aztán már csak a rigók mondták...

Az ajtóban Judit állt, ujját szája elé tette, és halkan súgta:

- Hozd a poharadat, menjünk át a nappaliba. Ott jobban hallatszik.

Akkor nem csak én hülyültem meg, gondoltam; és szótlanul követtem.

- De most már csend! - súgta szigorúan - mindjárt jönnek!

A világítás elhalványodott, és mintha a patakcsörgedezésen túl szemerkélő eső hangját véltem volna hallani. A rigók lassan elhallgattak... s akkor - bár kicsit messze - korrogva elhúzott egy szalonka a szobában. Láttam, hogy Judit is követi tekintetével a láthatatlan madarat. S íme, újabb szalonka jött, egyenesen felém... a kellő pillanatban üres kezemmel célrakaptam a nem létező fegyvert, s ahogy mutatóujjam görbült, szinte éreztem vállamon öreg Viktóriám megszokott enyhe rúgását. S csaknem kimondtam, hogy:

- Aport, Bunkó!

Judit megfenyegetett mutatóujjával, és haragos tekintetet lövellt rám.

- Ne bántsd Őket! - aztán mindketten elnevettük magunkat, de csak csendben, hogy ne zavarjuk a madarakat.

Egyre sötétebb lett, aztán már csak a macskabagoly szólt, és vonuló madarak szárnya csilingelt a magasban... szél támadt fel, és valahol messze fenyveserdő morajlott.

- A most következő tétel kissé egyhangúbb - mentegetőzött Judit - még szerkesztem.

Hát persze, gondolhattam volna. Ez az a "zene", ami Judit "szerkesztménye".

- Gratulálok! - mondtam őszintén - hány órát töltöttél az erdőn, amíg ezt felvetted?

- Az erdőn sokat, de ez nem hangfelvétel; ezt én írtam. Többnyire tizenhat szólam szól egyszerre, és a lakásban hatvannégy hangfal van. A mozgásérzékelő rendszer követi a helyzetünket, és aszerint vezérli a komputer, hogy melyik hangfal melyik szólamot adja, és milyen hangerővel. És gondolom, ha az erdőn ugyanaz a szalonka mindig ugyanott és ugyanúgy repülne, unalmassá válna. Nos, a gépnek van variációs lehetősége - több, mint egy millió, - hogy például melyik madár hangja melyik hangfalból indul, és melyik felé tart.

- Aki ezt a rendszert megalkotta, zseniális programozó.

- Köszi; bár a lányom is segített. Neki szakmája; én csak hobbiból tanultam meg az ászamblét, a C-t, a Java-t... és persze zeneszerkesztő programjaim is vannak.

Hát ehhez már nem tudtam mit szólni. Itt vagyok korunk egyik létező zsenijével, aki félelmetes tudását a maga és vendégei szórakoztatására használja... és nekem holnap valami eszement ürge álmosító előadását kéne hallgatnom kezdetleges térinformatikai programocskájáról...

Amúgy - gondoltam - fel a fejjel. Ha én szalonkát akarok hallgatni, nem gépről szól, hanem - mert tudom, hogy mikor és hová kell mennem - élőben. És, ha mindennap jönne, nem lenne különös ünnep, amikor várhatom. S ha lövésem után Bunkó kutyám felveszi a madarat, lelkiismeretem szól rám, hogy miért is öltem meg Őt.

A fenyves morajlott, és huhogva sóhajtott egy erdei füles. Judit közelebb húzta hozzám a székét, és bokaláncos meztelen kis lábát az ölembe helyezte; szép kezével koccintásra kínálta a poharát, s mélyen a szemembe nézett.

- Egészségedre! - mondta - éjfél felé egy vaddisznócsalád jön majd, pici malacokkal. Addig mesélek neked készülő regényemről, ami a világon legfontosabb dolgokról szól: az erdőről, a vadászatról és a szerelemről. Néha kérdezek is valami erdészest, ha nincs ellenedre.

- Szívesen válaszolok, de ez a bor kár belém. Egy whiskyt kérhetek? Az felfrissíti az agyat.

- Olyan jól elhelyezkedtem. De ha zavarba hoz puha talpam pihekönnyű érintése, vagy nem esik jól, elviszem; a whisky meg ott van a bárszekrényben, használd, ahogy jólesik.

Ó, ha Juditnak lett volna ideje végigmesélni hajnalig csodálatos regényét a három legfontosabb dologról, bizony rájövök, hogy bár az én meséim ugyanazon fontos dolgokról szólnak, az övé az igazi... s aki ezt olvasta el, magára vessen.

     

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre