Képtáraim-régebbi
1976. - 2007.
Újabb: 2008. - 2022.

Az erdő múltjának történeti áttekintése a Kárpát-medencében

részlet, az alábbi forrásmunkák felhasználásával:

Zólyomi Bálint: Magyarország növénytakarójának fejlődéstörténete az utolsó jégkorszaktól. MTA. Biol. Oszt. Közl, 1. 1952;

Járainé Komlódi Magda: Adatok az Alföld negyedkori klíma- és vegetációtörténetéhez. I - A vegetáció változása a Würm glaciális és a holocén folyamán, palinológiai vizsgálatok alapján, Bot. Közlem. 53.3. 1966.

Dr. Bona Imre: Az erdők újkora [ Főiskolai tankönyvből, 1975 ];

Fitocönológia / Fytocenológia a lesnická typológia Randuska, Vorel, Plíva 1986.: A növényzet fejlődése Közép-Európában a pleisztocénban és a holocénban

Ez a Terv, bár a következő 10 évre készül, erdősítési előírásai és a távlati erdőkép meghatározása révén a tervidőszakon jóval - esetenként akár 100 évnél is - távolabbra hat. Az erdősítési tervekben jelen van a Gazdálkodó aktuális fafajpolitikai és ökonómiai igénye és lehetősége, valamint a természetvédelmi szervek igénye a természetszerű és őshonos állományok fenntartása, illetve visszaállítása iránt. Az "őshonos" szó azonban nem kellően definiált. Míg a mezőgazdaságban senki nem kérdőjelezi meg az Amerikából származó kukorica, burgonya, paprika stb. létjogosultságát, sőt "hagyományos", "nemzeti", "magyaros" ételnek tekintik a paprikáskrumplit, addig a korábban (1920-ig) legfontosabb őshonos fafajunknak tekintett lúcfenyő (valamint a jegenye- és vörösfenyő) őshonossága és termeszthetősége napjainkban a szakmán belül is vitatott. A lúcfenyő állományok tönkremenése tény, melyet az "Erdőművelési tervek" c. fejezetben bővebben is kifejtek, azzal együtt, hogy mely gazdálkodói hibák következménye.

Az őshonosság tárgyában természetesen nem kívánok állást foglalni, az alábbi vegetációtörténeti összefoglalás értelmezését az Olvasóra bízom, azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy a téma iránt kevesebb türelmet érzők a következő öt oldalt ne olvassák el. Ha mégis, akkor ne engem szidjanak, én szóltam.

Fent hivatkozott szerzők adatai elsősorban palinológiai vizsgálatok eredményei; (Járainé Komlódi Magda fentemlített munkája során pl. 56 592 fás és 73 550 fűnemű pollen meghatározására került sor;) emellett szerves eredetű talajokban fellelhető növénymaradványból is történt adatgyűjtés.

A pleisztocéni jégkorszak Európában döntő jelentőségű a mai erdőkép kialakulásában. Skandináviában kialakult egy összefüggő jégréteg, ami néhányszor benyomult a kontinens belsejébe. Ezzel egy időben az Alpok jégsapkája is megnagyobbodott. Azonban a jégkorszak idején Közép-Európa nem volt soha összefüggő jégtakaróval borítva. A pleisztocénban nem volt állandó a hőmérséklet. Váltakoztak a kifejezetten hideg (glaciál) és enyhébb (interglaciál) időszakok. A pleisztocéni eljegesedések nagy változásokat okoztak Európa növényvilágában. A vegetáció déli irányba való húzódását a kelet-nyugat irányban húzódó Alpok és Kárpátok jelentősen akadályozták. Így sok növényfaj kihalt, amely a megelőző harmadkorban élt Közép-Európában. (Míg Észak-Amerikában a magas hegységek É-D irányban húzódnak, ezzel lehetővé vált a növényfajok folyamatos déli irányba húzódása, így a holocéni vegetáció szegényedése nem olyan jelentős, mint Európában.)

A jégkorszakokban a klíma a mainál kifejezetten hidegebb volt. ( Az Alföldön 15000 évvel ezelőtt az évi átlag –3°C.) A melegkedvelő növények először Pannóniába, majd tovább a Balkánra húzódtak. Ezek helyére az Alpokból, a Kárpátokból és az északi vidékekről arktikus növények léptek. A jégkorszak során az erdőhatár északról és a hegyekről egyaránt lefelé tolódott, s végül találkozott az arktikus és az Alpoki erdőhatár. Közép-Európában ebben az időben nem voltak összefüggő erdők. A növényzet tundra jellegű volt, mohákkal és zuzmókkal. A jégréteg szélétől távolabb alpoarktikus flóra uralkodott. A vezető fajok: Dryas octopelata és Empetrum nigrum, Betula nana, Vaccinium uliginosum, Salix herbacea, Salix lapponum. A szárazabb részeken szubarktikus sztyeppet, az erdő számára kedvezőbb területeken pedig törpenövésű, főleg erdeifenyő és nyír tajga volt. Az interglacialis időszakokban Közép-Európába déli irányból behatoltak az erdőalkotó fafajok, és összefüggő erdőket alkottak. Leggyakoribbak a fenyőelegyes nyírligetek voltak, a fenyők közül jelen volt az erdei- cirbolya- lúc- és a vörösfenyő.

(E fenyők virágpora 50-60000 évvel ezelőtti mintákban pl az Észak-alföldön [Tímár] is jelen volt.)

A pleisztocéni jégkorszakok kb. 1 millió éve kezdődtek; az utolsó jégkorszak, a Würm, Közép-Európában kb. 15 000 évvel ezelőtt ért véget.

(Mivel a különböző forrásokban a lentebbi korok kezdő- és záró időpontjai eltérnek egymástól, azokat a fejezet végén külön függelék tartalmazza.)

Az ezt követő ún. későglaciális periódusban több jelentős klimatikus kilengés is volt; ezt az időszakot a pollenanalízissel megállapított jellemző növényzet alapján a következőképpen nevezik:

I. /a. Korai Dryas / Idősebb tundrakor - kései glaciális, fátlan korszak

I. /b. interstadial Bölling - nyírfa előnyomulással

II./a. Közép Dryas

II./b. interstadial Alleröd / Fenyő - Nyír kor - nyír újabb terjedése

III.   Késői Dryas / Fiatalabb tundra - kor

Ezekben az időszakokban - az interstadiumokat kivéve - Közép- Európában szubarktikus klíma uralkodott. Az évi átlaghőmérséklet -1 és 0 °C körül alakult, ami az azt megelőző WÜRM időszak viszonyaihoz képest enyhe  melegedést jelentett. A vegetációnak a magasabb helyeken köves tundra (Carex-Elyna), lejjebb tundra jellege, a legalacsonyabban fekvő részeken pedig nyílt sztyeppei jellege volt. (Plantago, Pulsatilla, Stipa stb.)

A refugiumokban (am. menedék - a szélsőségektől védettebb, az erdők számára kedvezőbb feltételeket nyújtó helyek) előfordult az erdeifenyő, nyír, törpefenyő, vörösfenyő, cirbolyafenyő és néhány fűzfaj. Itt a lúcfenyő pollenje is minden szintben megtalálható, így az erdőknek a jégkorszakon átterjedő megszakítatlanságát bizonyítja. A fenyőknek ez a jelentős aránya feltehetően összefügg a bükk hiányával.

(Hogy a jelen Tervben tárgyalt terület is ilyen refugium lehetett, arra utal a több helyen megtalálható nyirok, mely a löszhöz sok tekintetben hasonló, de csöves szerkezet nélküli, mészmentes üledékes kőzet. Olyan helyen jöhetett létre, ahol a szélhordta por nem sztyeppre, hanem erdővel borított területre hullott.)

A jégkorszakok közti átmeneti időszakokban enyhe melegedés következett be, +7 +8 °C-os átlaghőmérsékletig. Ebben az időszakban terjeszkedett az erdőssztyep (jellemző növénye: Pulsatilla), a sztyeppe (Stipa), és a refugiumokból elkezdtek terjeszkedni az erdők - főleg nyír, erdei- törpe- vörösfenyő, cirbolya és a fűzek. Főleg világos nyíres erdeifenyvesek alakultak ki, és a rezgőnyár is megjelent. A rákövetkező Dryas időszakban azonban újra változott a klíma. Az erdők újra a refugiumokba kényszerültek, s a tundra lett az uralkodó Közép - Európában.

Ezután az ún. Flandriai interglaciál, avagy Holocén (más források szerint Antropocén) következett.

Ezt az időszakot melegedés jellemzi, de nagy hőmérsékleti és csapadékkilengésekkel. Az első posztglaciális időszak a:

Preboreal. vagy a jellemző növényzet alapján  Korai posztglaciális Fenyő - Nyír - kor 

Az előző időszakhoz képest melegedés következett be, s a csapadék is több lett. Az évi átlaghőmérséklet kb. +8 +9 °C lehetett. Az erdei vegetáció számára ez a változás igen kedvező volt. A Pulsatillával fémjelzett nyíres erdeifenyvesek és a Larix-Pinus cembra néven nevezett vegetációs öv jelentős területeket foglal el. Kialakulnak az alábbi vegetációs övek: Havasi gyep, Larix-Pinus cembra, Betula-Pinus sylvestris , Pulsatilla és Stipa. Az alföldi részeken sztyeppei-erdőssztyeppei vegetáció alakul ki, ami tulajdonképpen egy mozaikszerű világos nyíres-erdeifenyves tajga. A diferenciációt a klimatikus viszonyok mellet elsősorban a még kialakulatlan talajfeltételek határozzák meg. Az időszak végén - igen kis egyedszámban - megjelent a tölgy, mogyoró, szil, hárs, juhar és a lúc.

Boreal.  vagy a jellemző növényzet alapján  Mogyorókor

Ez időben további melegedés történt. A nyarak szárazabbak lettek, a klímának kontinentálisabb jellege lett. Az évi átlaghőmérséklet 2 °C-al magasabb volt mint most. Az alföldeken és a löszterületeken a sztyepp a jellemző. A fafajok elterjedési területei följebb tolódtak a hegyekbe. Ez főleg az erdeifenyőt, nyírt, törpefenyőt, a Kárpátokban a vörösfenyőt és a cirbolyát érintette. Az erdeifenyvesekbe benyomult a mogyoró, mint a Quercus-Tilia-Acer vegetációs öv előfutára. A mogyoró elterjedési területének a határa a hegyekben jóval magasabban volt, mint ma. Hatalmas világos erdeifenyvesek keletkeztek, amikben a cserjeszintben a mogyoró volt az uralkodó. Az alacsonyabban fekvő részeken az erdeifenyő-mogyoró tajga fokozatosan erdőssztyeppé alakult. (Az Alföldön a mogyoró szerepe kisebb jelentőségű, mint a környező területeken.) Dél felöl fokozatosan behatolt Közép-Európába a Quercus-Tilia-Acer vegetációs öv a tölggyel, szillel és később hárssal mint jellemző növénnyel. Ezzel egyidőben nedvesebb termőhelyeken kezdett elterjedni az éger. Az elegyes lomberdők azonban nem foglaltak el jelentős területeket. A különböző lombos fafajok az alacsonyabban fekvő részeken benyomultak az erdeifenyő-mogyoró tajgába, és ott állományalkotó elegyfajjá váltak. Ebben az időszakban kezd elterjedni a lúcfenyő is a Picea vegetációs övben. A lúc ékként húzódott a Larix-Pinus cembra és a lejjebb elhelyezkedő mogyoróelegyes erdeifenyvesek közé. A Borealban a vegetációs övek alulról kezdve a következőképen alakultak: Sztyeppe és erdősztyepp erdeifenyővel és mogyoróval, mogyoróelegyes vegetációöv az alsó részeken Quercus-Tilia-Acer vegetációs öv elemekkel, a magasabban fekvő részeken a Picea vegetációöv elemeivel. Ettől feljebb a Larix-Pinus cembra vegetációöv helyezkedett el.

Atlantik.  vagy a jellemző növényzet alapján Idősebb tölgykor vegyes tölgyerdőkkel

A száraz Borealhoz képest a klíma nedvesedése következett be. A csapadék 60-70 százalékkal volt több mint ma, a hőmérséklet évi átlaga +15 +16 °C körül volt, és óceáni jellegű volt a klíma. Ebben az időszakban volt a posztglaciál klimatikus optimuma. Az erdő felső határa ekkor volt a legmagasabban, 3-400 m-el a mai erdőhatár fölött. Az alföldektől a magas hegyekig bekövetkezett az elegyes lomberdők nagyarányú terjeszkedése és megerősödése. Jellemző fafajok a tölgyek, szilek. hársak, és juharok. Ez az elegyes lomberdő árnytűrő képességénél fogva előbb behatolt az erdeifenyő-mogyoró tajgába, majd kiszorította azt. Az erdeifenyő és a Pulsatilla, Stipa vegetációövek azokra a reliktumszigetekre húzódtak vissza, amit a lomberdők nem tudtak elfoglalni. Ezen kívül a lomberdők az erdeifenyő-mogyoró erdősztyepp, a csernozjom sztyeppe és főleg a löszterületek irányában is jelentősen terjeszkedtek. Kr.e. 4500 körül azonban a terjeszkedő lomberdőnek egy addig ismeretlen ökológiai effektussal - a neoliti mezőgazdász emberrel - kellett szembenéznie.  Közép-Európában ebben az időben kezdett az ember szisztematikusan beavatkozni az erdő életközösségébe. A magasabb hegyekben a lúc az erdeifenyő rovására terjeszkedett, és közös határt alakított ki a lejjebb elhelyezkedő Quercus-Tilia-Acer vegetációs övvel. A legalacsonyabban fekvő részeken szántóvá alakított sztyeppei és erdősztyeppi területek voltak, az előhegységekben tölgyes állományok, de egyelőre gyertyán nélkül, e felett LF állományok, majd a törpefenyvesek öve következett. A Kárpátokban a lúc és a törpefenyő (Pinus mugo) közé vörösfenyő és cirbolya állományok ékelődtek. A vörös- és törpefenyő a köves sziklás gyenge termőhelyeken - ahol a lúc nem tudott megélni - gyakran extrazonálisan is megjelent. A tölgy és a lúcöv határán elegyes tölgyes lúcosok alakultak ki.

Fiatalabb tölgykor

Ebben az időszakban gyakran váltakoztak a szárazabb és nedvesebb időszakok. A nyarak melegebbek voltak, az évi átlagos hőmérséklet is 1-2 °C-al magasabb volt, mint ma. A klíma egyre kontinentálisabb lett. Az erdő felső határa fokozatosan lejjebb tolódott, de még 2-300 m-rel a mai fölött volt. A vegetációs övek úgy maradtak mint a megelőző időszakban. Az erdeifenyő és a mogyoró mind több területet vesztett. A tölgyövben csökkent a szilek és a hársak, növekedett a kőrisek elegyaránya. A lejjebb fekvő területeken növekedett a cser térhódítása, amit az emberi tevékenység is nagyban elősegített. Az ember által lakott területeken kultúrsztyepp keletkezett, ami együtt járt az erdőirtással is. Nem csak a kultúrnövényeket és a hozzájuk szervesen kapcsolódó gyomokat terjesztette el, hanem akarva-akaratlanul hozzájárul a xeroterm növényzet elterjedéséhez, ami különben jelentősen visszaszorult volna.

Subboreal, vagy a jellemző növényzet alapján Tölgy - és Bükk - kor 

E kor elején kezdődött a Fagus-Abies vegetációöv Közép-Európába történő behatolása, mégpedig délkeleti irányból. Fokozatosan beékelődött a tölgy és a lúcöv közé, miközben az erdőhatár is folyamatosan lefelé tolódott. Először a bükk térnyerése történt, s utána következett a jegenyefenyő.

A Fagus-Abies öv térnyerése a tölgyöv kárára történt, miközben a gyertyán is elterjedtebbé vált. A gyertyán a Kárpátok területén már viszonylag korán a Borealban megjelent, de a lejjebb fekvő részeken csak a Subatlantikban a bükkel egyidőben. Erre az időre esik a gyertyános tölgyesek kialakulása. Az alföldektől a hegységek felé haladva a következő vegetációövek voltak: tölgyes, bükkös-tölgyes, tölgyes-bükkös, bükkös és tölgyes-fenyves, jegenyefenyves-bükkös, lúcos-bükkös-jegenyefenyves.

Bükk - kor (I.)

A klíma átlagosan 1-2 °C-al melegebb volt, mint most, de lényegesen szárazabb, inkább szubkontinentális. Az ember beavatkozott a gyertyános és a bükkös tölgyesek életébe, de néha a szubmontán területekébe is. Kialakultak a ma is ismert vegetációövek, az erdőhatár azonban lényegesen magasabban volt, mint ma. A klíma általános szárazabbá válása a vegetációövek határainak az élesebbé válásában és a tőzeglápok területének csökkenésében fejeződött ki.

Subatlantik, vagy a jellemző növényzet alapján Bükk - kor (II.)

Erre az időszakra jellemzőek voltak a klimatikus kilengések, nedvesebb és szárazabb periódusok váltogatták egymást. Összességében azonban óceánibb volt, mint ma. A nedvesebb klíma lehetővé tette a Fagus-Abies öv erőteljes térnyerését, a bükk és főleg a jegenyefenyő mélyen a mai elterjedési területe alá került. Ezen növényöv elterjedését az is elősegítette, hogy az akkori emberek a hegyek közül a mélyebben fekvő részekre költöztek. Az erdő felső határa lejjebb került mint az azt megelőző időszakban volt, és feltételezhető, hogy ekkor alakult ki a mai klimatikus erdőhatár. Az időszak végén kezdődik a népvándorlás.

Subatlantik / Subrecent, vagy a jellemző növényzet alapján. Bükk - kor (II.)

(más források szerint Kultúrerdő - kor (Szubatlantikus jelen )

Érezhető száradás és a kontinentalitás erősödése következett be. Megerősödött a csapadékeloszlás különbözősége a zárt erdő borította hegyvidék és a kultúrkörnyezet között. Ez időszakban az előzőleg az alföldekre visszahúzódott ember újra visszaköltözött a hegyek közé, sőt az erdő felső határa fölé is. Itt legeltetéssel, fölégetéssel és fakitermeléssel feljebb tolta az erdőhatárt, hogy minél több legelőterülethez jusson. Hatalmas területeken megbomlott a vízháztartás egyensúlya, ez pedig devasztációhoz, erózióhoz vezetett. A kipusztított erdők helyén fénykedvelő fák és cserjék jelentek meg, mint például a tölgy, erdeifenyő, nyír vagy a boróka. A mezőgazdaság megerősödésével mind nagyobb területek kerültek művelés alá, gyors, egész térségekre kiható negatív változások történtek, amik nem kerülték el az erdőket sem. A legutolsó néhányszáz évben elkezdődött az erdőgazdálkodás, ami elsősorban az egykorú monokultúrák (kultúrerdők) kialakulásában nyilvánult meg. Már az erdőgazdálkodás kezdeti időszakairól is vannak  írásos emlékek, s a gazdálkodás menete nyomon követhető az archívumokban.

Függelék

A  korai Dryas-tól napjainkig terjedő időszak felosztása a hivatkozott forrásmunkák szerint:

Dr. Kádár László (hivatkozással Zólyomi Bálintra):

I.  /a.       Idősebb tundrakor - kései glaciális, fátlan korszak

I.  /b.       Idősebb tundrakor - nyírfa előnyomulással

II. /a.       Idősebb fenyőkor

II./b.       Nyír újabb terjedése  } Fenyő - Nyir Alleröd - kor

III.           Fiatalabb tundra - kor

IV.           Korai posztglaciális Fenyő - Nyír - kor ( Preboreális )

V.             Mogyorókor   ( Boreális )

VI.           Idősebb tölgykor vegyes tölgyerdőkkel  ( Atlanti )

VII.         Fiatalabb tölgykor   ( Atlanti )

VIII.        Tölgy - és Bükk - kor  (Subboreális)

IX.          Bükk - kor ( II.)  ( Subatlantikus )

X.           Kultúrerdő - kor  ( Subatlantikus jelen )

Dr. Bona Imre:

Fenyő - nyír fázis i.e. 12500 -  8000

Mogyorófázis              8000 -  5000

Tölgyfázis                    5000 -  2500

Bükk I. fázis                 2500 -    800

Bükk II. -''-                      800 - napjainkig

Fytocenológia a lesnická typológia Randuska, Vorel, Plíva 1986 alapján:

Korai Dryas          Kr.e. 14000 - 11500;

interstadial Bölling       11500 - 11000;

Közép Dryas                 11000 - 10000;

interstadial Alleröd      10000 -  8800;

és Késői Dryas               8800 -  8300;

Preboreal                         8300 -  7700;

Boreal                              7700 -  6000;

Atlantik                           6000 -  4000;

Epiatlantik                       4000 -  1250;

Subboreal                       1250 -   750;

Subatlantik                        750 - Kr.u. 600

Subrecent               Kr.u.  600 -   napjainkig.

A Perilla - legenda

dr. ex. has. dr. Makkoshotykai Bendegúz Paszkál: "Zemplén-abaúji rejtélyek és boszorkányhistóriák a podolini és lublói kísértetek tükrében" c. disszertációja,
valamint az újhelyi Koporsóhegyről szóló  népi legendák alapján.
(Bendegúz cimborám nem járult hozzá a közléséhez, de hátha még rábeszélem...:)

Fatermesztés, avagy a hármas funkció 

Ezt a vitatható tartalmú zagyvaságot a 70-es évek elején írtam; jórészt aktualitását vesztette. De hátha még hasznát veszi valaki... 
...később

Reczeptek Szabolcsi Mihály öreg vadász gyűjtéséből

Meterológus pezsgő* (néhai Solti Sándor erdész úr emlékére)
3 dl. száraz vörösbort fel kell forralni 12 dkg. cukorral, egész fahéjjal, szegfűszeggel, kakukkfűvel, majd fedő alatt lassan lehűteni, azután hozzáönteni még 4 dl. hideg vörösbort, és portorico rummal kiegészíteni 1 l.-re. Literes habszifonos palackba kell önteni, és a hűtőben tartani néhány óráig. Közben óránként 1 - 1 CO2 patront kell beleereszteni, a palackot fejjel lefelé tartva, és az újabb patron beletekerése előtt az el nem nyelt gázt óvatosan kiengedve. (3 - 4 patron kell.) Majd le kell tekerni a tetejét, és óvatosan poharakba tölteni. Mint derült égből egy lórúgás...

Prémvadász** (forrás: Kenneth Roberts: Northwest Passage)
Egy vödörbe (pail) két bádog (mug) cukrot kell tenni, leönteni egy kis forrásban lévő vízzel, majd addig kavarni, míg el nem olvad. Egy ökölnyi darab vajat és egy marék tört fahéjat kell még hozzáadni, majd az egészbe beleönteni fél gallon jó rumot***. Összekavarva, azon melegen fogyasztandó.

Hernyóvér
(Keresztapja, Hegedűs Imre erdőmérnök úr tiszteletére)
0,7 l. 96%-os tiszta szeszbe kell beáztatni az alábbi gyógynövényeket:
szárazon 2 -2 dkg Fehérürömfű,  Ezerjófű,  Kálmosgyökér, Édeskömény mag, Angelikagyökér, Izsópfű, Koriandermag (egész) Édesgyökér (édesgyökerű páfrány) Kakukkfű, Cickafark Diólevél (fiatal, cca. májusi szedésű)
5 - 6 napig gyakran felkeverve áztatni kell. Utána le kell szűrni, ízlés szerint lehet hígítani, édesíteni. Az így készült ital zöld, de karamellel barnára színezhető. Nekem még sohasem sikerült kétszer egyformán, de még mindig elfogyott.

Mexikói whiskys csuka
Knorr villámpác mexikói fűszerkeveréket 5 evőkanál étolajjal simára keverek, majd a cca. 1,5 mm.-enként beirdalt csuka szeleteket beleforgatom, és benne tartom cca. félórát. Ezután kevés felforrósított étolajban a szeletek mindkét oldalát hirtelen kisütöm. A maradék pácléhez 1/2 deci markánsan füstízű (nem Bourbon) whiskyt töltök, elkeverem, és a csaknem készre sült szeletekre öntöm. (a bőrös, azaz irdalt oldalra.) Ezután még egy percig maradhat a forró olajban, majd tálalható. Egy adag fűszerkeverék kb. egy jó méretes csukához elegendő. Előtte a sütéshez is használatos whiskyt, utána száraz fehér bort (furmintot vagy hárslevelűt) kell inni.

Szalonnás haltej tojással
Leginkább pontytejből készítem; az egész pontyból a tej a leginkább ehető.
Bor és víz fele-fele arányú keverékét felforralom, beledobom a megmosott pontytejet, majd az ismételt forrás után leszűröm és félreteszem.
Teflonos lábasban kockára vágott füstölt szalonnát kiolvasztok, apróra vágott vöröshagymát a zsírban sárgára pirítok, hozzáadom a haltejet, fakanállal kissé összetöröm, kis ideig sütöm, majd ráöntöm a megsózott tojást, és készre sütöm. Tetejére piros fűszerpaprikát és borsot szórok.

Csukafasírt (Többek után, szabadon)
A cca. 2 kilós csukát megnyúzom, kicsontozom, és húsdarálón kétszer átdarálom. Közé darálok 20 dkg. féligsült kakastaréj - szalonnát, fél marék fokhagymát, 2 közepes fej vöröshagymát, 1 - 2 tejben áztatott zsemlét, esetleg valami maradék kolbászfélét a füstölt íz kedvéért. Majd összekeverem 4 tojással, 1/2 tubus szardellapasztával és a lentebb leírt "sülthalfűszerrel", melyből annyi kell, hogy a massza kellemesen sós legyen. (Úgy is láttam már csinálni, hogy 1 - 2 evőkanál darált diót kevertek hozzá. Nem rontotta el...) Vizes kézzel pogácsának formázom, prézliben megforgatom, forró olajban kisütöm. Száraz fehér bor (furmint, hárslevelű) való hozzá. Nagyobb domolykóból, balinból, esetleg keszegfélékből is készíthető, de ezekhez könnyebb rozé vagy vörösbor jobban illik.

Domolykó nyárson vagy fóliában
Legjobb a cca. 25-35 dkg.-os méret. A domolykót pikkelyezés után "hóttember - színűre" kell vakarni, 1.5 mm-enként beirdalni, egyik végén kétágú, másik végén hegyes nyárs kétágú végére kell felhúzni a fej felől, alaposan bedörzsölni a lentebb leírt "sülthalfűszerrel", fél órát hűvös helyen pihentetni, majd hegyes végével kell a földbe szúrni cca. 45°-os szögben, hogy a parázs fölött jó arasznyival legyen. Másik - kézben tartott - nyárson szalonnát kell sütni, és a zsírját a halra kell csurdítani. Közben a halon néha fordítani kell, hogy minden oldala süljön. Amikor az uszony könnyen kihúzható, a hal kész. Aki nem szereti a szabad tűzön sütéssel járó füstölt ízt, (esetleg a "szépre szálló" füstöt,) az a fentebbi módon előkészített halat kakastaréjra vágott szalonnával burkolva, és a hasüregbe is szalonnát téve, lazán alufóliába tekerve parázs között (vagy akár a lerben) is megsütheti cca. 20 - 30 perc alatt. A fóliába ízlés szerint karikára vágott hagyma, fokhagyma, rozmaring, petrezselyem- vagy zellerlevél is tehető.

Halászlé vegyes halból
( Kaposvári Győző tiszteletbeli főerdőrendező úr tiszteletére. )
Hozzávalók 10 személyre, repeta nélkül számítva: 2,5 kg. halszelet (süllő, kecsege, harcsa, márna, ponty, esetleg nagy dévér, ha nem dorozsmás. A compó is nagyon finom, és a húsa nem fő szét, de az olyan szép és intelligens képű hal, hogy sajnálom megfőzni. Csuka halászlébe nem való.) Legalább 1,5 kg. vegyes apróhal (leginkább keszegféle és törpeharcsa; de a kárász és a szeletnek való nemes halak feje-farka is ide számít; továbbá a ponty hasi, zsíros része.); 80 dkg. hagyma; 15 dkg. őrölt fűszerpaprika (fele édesnemes, fele rózsa); 5 l. víz (ez a főzés végére csak 4 liter marad); fél liter vörösbor. Ez utóbbi akkor jó a halászlébe, ha aki főzi, az is megissza. Fél liter saját halászlésűrítmény - hát ha éppen van; (receptjét lásd lentebb.) Maggi halászlé-kocka - ez jó, ha kéznél van az utolsó ízesítéshez; továbbá Győző bácsi féle macskafaszapaprika cca. 5 db. (Paprika van csípős, még csípősebb, legcsípősebb, Győző bácsi féle)
A bogrács aljára rétegzem a nagyon apróra vágott hagymát és a vegyes apróhalat, felöntöm a vízzel, és nagy lángon addig főzöm, míg a hal szét nem fő. Akkor leszűröm, ami a szűrőben maradt, átpasszírozom, s a lét visszateszem főzni, hozzáöntve a bort is. Amikor ismét felforrt, beleteszem a paprikát, a sűrítményt, összekeverem, sózom, és megkóstolom. Ha szükséges, néhány halászlékockával ízesítem. Majd beleteszem a halszeleteket, (és ha van haltej, azt is); mostantól nem keverem tovább, csak a bográcsot mozgatom. Amikor a halszelet feljön a lé tetejére, akkor leveszem a tűzről. Pár percet pihentetem, majd a halszeleteket óvatosan, nehogy összetörjön, a tányérra szedem, és úgy rá a lét. Tányérban utólag még csípőzhető. Előtte ezer csepp jóféle háziszőttes dukál, utána meg borok!

Halászlésűrítmény ("titkos recept, Győző bácsi tiszteletére":)
Apróra vágott hagymát sok törpeharcsával a lábas aljára rétegzek, hideg vízzel felöntök, és nagy lángon addig főzök, amíg a hagyma és a hal teljesen szétfő. Akkor leszűröm, átpasszírozom, piros paprikával és a szükségeshez képest cca. háromszoros adag sónak megfelelő mennyiségű "sárga fűszerrel*****" megszórom, majd hűvös helyen pihentetem. Amikor megkocsonyásodott, fagyasztóban tartom felhasználásig.

Sülthalfűszer
35-35 % Kotányi Halak fűszerkeverék, Knorr Fűszervarázs;
10-10 % feketebors, Cayennebors, Curry.

Curry - saját változat
Cca. 25 % cayenne - bors, 15 - 15 % gyömbér és koriander, 10 - 10 % fehér bors, kurkuma és kömény, 2 - 2 % szegfűbors, szerecsendió, szerecsendióvirág, zellermagliszt, zöldségliszt,
1 - 1 % kardamomimag, fekete mustármagliszt, görögszéna, szegfűszeg, fahéj. Mind frissen őrölt v. reszelt legyen. Ha a kis arányrésszel szereplők valamelyike nem áll rendelkezésre, a szerecsendió és szerecsendióvirág egymással, a többi kurkumával és korianderrel helyettesíthető.

Curry-s rizsköret
A rizst megmosom, hideg vízben áztatom, szűrőn át lecsurgatom, majd forró olajban addig pirítom, míg minden szem rizs külön nem áll. Akkor kétszeres mennyiségű forró csontlével vagy húslevessel felöntöm. (amibe előzőleg saját készítésű curry-t kevertem, és sóztam.) Nem keverem többé, lassú tűzön, lefedve, 20 - 25 perc alatt puhára párolom.

Gombás szarvastokány
Legjobb a lapocka és a lábszár. Étolajban vagy zsírban hagymát fonnyasztok, majd hozzáadom a laskára vágott húst, borssal, tört borókabogyóval, majorannával, reszelt citromhéjjal, kakukkfűvel fűszerezem, és csontlét öntök rá, majd zsírjára pirítom. Felöntöm vörösborral, lassú tűzön, fedő alatt párolom. Közben a szeletekre vágott vargánya- vagy rókagombát olajban megpirítom, petrezselyem- és zellerzölddel megszórom, sózom, majd a puhuló húshoz adom, s együtt párolom tovább. Készre főzés előtt tejfölben elkevert liszttel és egészen kevés mustárral besűrítem, még egyszer jól átforralom. Rizsköret illik hozzá, na meg a Hegyalján illegálisan előforduló és egybeszüretelt otelló és zsakett szőlők bora!

Panda talpa vörösboros mártásban, bambuszrüggyel és szójával
Bár e recept több tízmillió közkézen forgó szakácskönyvben olvasható******, én a pandamedve és a bambuszrügy meglehetősen nehéz hozzáférhetősége, valamint, mert a szóját nem szeretem, a bort meg túlzottan is, ezért némileg sajátnak mondható változatát közlöm. (Na meg már ha itt tartunk, állítólag az egész pandából csak a talpa ehető. De hát arra való a panda? )
Jó bőnyeges, húslevesnek való marhalábszárat rostokra merőlegesen centi vastag szeletekre vágok, étolajjal megkenek, hagymával, fokhagymával, őrölt mustár- és koriandermaggal, borókabogyóval rétegezve, saját készítésű curryval megszórva jénai-tálban lefedve, hűvös helyen egy - két napig érlelek.
Étolajban hagymát fonnyasztok, majd a tűzről levéve meghintem édes - nemes paprikával, beleteszem az érlelt húst, megkeverem, néhány evőkanál száraz vörösborral meglocsolom, majd folytonos kavarás mellett a húst pár percig pörkölöm. Akkor félreteszem, és a fentebb említett páclevet némi borral, egészen kevés cukorral vagy mézzel, néhány szál zellerzölddel, egy levél lestyánnal, karikára vágott sárgarépával és petrezselyemmel, trombitaporral, némi húslevessel v. csontlével hígítva addig főzőm, amíg a répa megpuhul. Azután rászűröm a húsra, a javát rá is töröm szitán át, és lassú tűzön gyakran megkavarva készre főzöm. Az elfőtt levet vörösborral pótolom - már ha maradt. Sózni csak a végén szabad, ha a hús már teljesen puha. (Jelzem, azért vörösbornak maradni kell, mert erre aztán igazán azt kell innya!)

Pácolt szarvassült curryval és gombával
Szarvastehén vagy borjú combjából az igazi, de a hirtelensültek iránt kevesebb bizalommal bírók akár gerincből is készíthetik ebben a mai kerge világban. Másféle vadhúsból is megpróbálható, az olajos vadpác receptjénél írtak figyelembevételével.
A gondosan lehártyázott húst ujjnyi vastag szeletekre vágom, kézéllel klopfolom, majd a lentebb leírt olajos vadpácban tartom a vad korától és nemétől függően 1 - 3 napig, néha megforgatva, hűvös helyen. Majd a pácolajat átszűröm, és tisztájából teflonlábasba öntök cca. 2 mm.-t, a többit félreteszem.
A pácból kivett húst forró, tiszta olajban mindkét oldalán két percig pörkölöm, majd átszedem a pácolajos lábasba. Curryt és tört borókabogyót szórok rá, felöntöm a lentebb leírt csontlével, és lassú tűzön, fedő alatt párolom. Ha a levét elfövi, csontlével, esetleg vörösborral pótolom.
A maradék olajban vékony karikára szeletelt sárgarépát, petrezselymet, laskára vágott zellert pirítok két percig, egyszer átkeverve, majd hozzáteszem a félcentis szeletekre vágott gombát. (Vargánya, rókagomba, lila pereszke, úrigomba, hámozott piruló galóca, vagy, ha más nincs, termesztett csiperke). Sózom, borsozom, zellerzöldet, kevés kristálycukrot teszek hozzá, esetleg gombaport is, és pár percig sütöm. Aztán átszedem a húsra, amikor az már majdnem puha, és együtt készre párolom. Curry-s rizsköret való mellé, és valami jóféle vörösbor, de akár piros pezsgő is!

Palócleves-féle muflonból, bográcsban
Kevés zsíron apróra vágott hagymát fonnyasztok, majd a tűzről levéve meghintem édes - nemes paprikával, beleteszem az apró kockára vagdalt muflonlapockát, és egy kevés őrölt köménnyel meghintve pörkölöm. Néha néhány evőkanál csontlével vagy húslevessel meglocsolom, hogy le ne kapjon. Mikor a hús majdnem puha, vízzel vagy akár csontlével felöntöm, beleteszem a kockára vágott krumplit, (ez a hús mennyiségének cca. fele), ugyanannyi szálkátlanított zöldbabot, pár karika leveszöldséget, sárgarépát, zellert, egy kevés őrölt borsot és babérlevelet. Megsózom, és készre főzöm. A végén tejföllel besűrítem. A tányérban csípős paprikával ízlés szerint utána fűszerezhető.
Leves után nem szokás bort inni, de ez után a könnyű, száraz vörösbor jól esik.

Pácolt csirkemell gombával (Rozika receptje)
A filézett csirkemelleket olajos pácban (akár a lentebbi vadpácban is) tartom pár órát; majd teflontálban mindkét oldalát 2 percig pirítom. Olaj nem kell alá, elég az, ami a pácból rajta marad.
Másik edényben a borsozott és "sárga fűszerrel" megszórt gombát pár percig kevés olajban párolom. A csirkemellekhez adok egy "kékcsibe" leveskockát, fehér bort öntök rá; mikor felforrt, rászedem a másik edényből a megsült gombát és lassú tűzön, fedő alatt vagy 20 percig párolom. Aztán a fedőt levéve erősebb tűzön készre sütöm. Curry-s rizskörettel a legjobb; és persze olyan bort köll innya hozzá, amilyennel készült.

Rakott bab
Maradék - a többszöri újramelegítéstől szétfövő - pörkölt és rizs célszerű újrahasznosítása.
Jénai tálat kevés olajjal kikenek, majd konzerv mexikói vörösbabból egy vékony réteget rakok az aljára, arra egy réteg húst, egy réteg főtt rizst, melyre egy kevés curryt és "sárga fűszert" is szórok; majd ismét a bab, a hús és rizs réteg következik, ameddig tart. Tetejére tejfölt öntök, kevés reszelt füstölt sajttal megszórom, majd előmelegített lerben közepes tűzön addig sütöm, míg a tejföl pirulni kezd.

Lapcsánk / lepcsánka / tócsni (Zsuzsika néni - féle)
1 kg krumplit lereszelek, (esetleg egy kisebb fej hagymát is reszelek bele), sóval, borssal, tört fokhagymával, apróra vágott zeller- és/vagy petrezselyemzölddel fűszerezem, 2 tojással és két evőkanál liszttel összekeverem, evőkanállal forró olajba szaggatom, és mindkét oldalát pirosra sütöm. Fokhagymás sültekhez köretnek adható, vegetáriánusok főzelékfeltétként ehetik, önmagában kiváló sörkorcsolya. Randevú előtt csak akkor ajánlott, ha Ő is eszik belőle.

Öreglebbencs / öhön / slambuc
Gömbölyű aljú bográcsba kb. 1 cm.-es kockára vágok 25 dkg. füstölt szalonnát, zsírját kiolvasztom, a féligsült szalonnát kiszedem, 1 jó nagy fej vöröshagymát 30 dkg. lebencstésztával együtt a zsírba teszek, és gyakran kavarva addig hagyom a tűz fölött, míg a hagyma sárgára pirul. Akkor a tűzről leveszem, pirospaprikával, törött feketeborssal, sóval (ételízesítő is lehet) fűszerezem, belekeverek 1,5 kg. kockára vágott krumplit, (Kondor v. Desiree), majd felöntöm annyi vízzel, hogy a krumpli itt - ott kiálljon belőle.
Beleteszem az előzőleg kivett szalonnát, összekeverem, majd visszaakasztom a tűz fölé. Többé nem keverem, csak a bográcsot mozgatom, forgatom. Amikor a vizet elfőtte, az öhön a bográcsban megfordítható. 33 fordítás után körbe kérgesre pirul, és akkor kész. Utána bármilyen száraz bor jólesik, az se baj, ha jó bor, csak sok legyen.

Gombapörkölt vegyes gombából
Legjobb, ha sárga rókagomba és vargánya adja a gomba több, mint felét; de a legtöbb ehető gombából készíthető, s minél többféle, annál jobb. (Legjobbak még: a lila pereszke, szürke tölcsérgomba, piruló galóca, tinórufélék, mezei szegfűgomba, csupros tuskógomba, gyűrűs tölcsérgomba, varaszöld és dióízű galambgomba, csiperkék / pecérke, késői laskagomba. A gyűrűs tölcsérgombát felhasználás előtt cca. húsz percig főzni kell; és nem árt leforrázni a lila pereszkét, szürke tölcsérgombát, piruló galócát. Ez utóbbiról tisztításkor a kalapbőrt is le szokás húzni; le kell fejteni a kissé idősebb tinóruk csöves termőrétegét.)
Étolajban vagy vajban hagymát fonnyasztok, majd a tűzről levéve meghintem édes - nemes paprikával, sóval, borssal, kevés csontlével felengedem, beleteszem a gombát, és fedő alatt, lassú tűzön készre párolom. Kevés tárkony és curry hozzáadásával az íze érdekesebbé tehető. Ha csekélyebb értékű gombákból készítem (laskagomba, csiperke), gombaporral javíthatok az ízén.

Csontlé vadcsontból
A vadhús feldolgozásakor óhatatlanul maradó mindenféle nyesedéket, csontokat (ez utóbbiakat kettéütve) kellő nagyságú fazékba teszem, hideg vízzel felöntöm, (két kilóra négy liter vizet számítva), felforralom, majd habját leszedem. Apróra vágott hagymával, sárgarépával, petrezselyemmel, zellerrel, petrezselyem- lestyán- és zellerzölddel, pár szem tört borókabogyóval tovább főzöm, lassú tűzön, több órán át. Majd leszűröm, lehűtöm, felhasználásig hidegen ill. fagyasztva tartom. Vadételekhez felöntőlének, illetve mártások készítéséhez használatos.

Olajos vadpác
szeletelt vagy darabolt vadhúsokhoz
10 dkg. alap páckeverék összetevői: (cca. 3 kg. húshoz)
frissen őrölt  borókabogyó, koriander - cca. 20 - 20 g.
   - ,, -     fehérbors, mustármag, zellermag, szegfűbors 5 - 5 g.
   - ,, -     szegfűszeg - 1g.
  reszelt   citromhéj - 3 g.
  morzsolt  lestyán - 10 g.
   - ,, -   borsikafű, kakukkfű, bazsalikom, babérlevél - 5 - 5 g.               
   - ,, -   zsálya, rozmaring 3 - 3 g.
A felsorolt fűszerek és mennyiségek ízlés szerint változtathatók, a kis arányrésszel szereplők egymással pótolhatók. Vaddisznóhoz tört fokhagyma, muflonhoz tárkony és fokhagyma tehető még / pótlólag. A páckeveréket elkeverem 20 evőkanál étolajban, és minden szelet húst megforgatok benne, a szeleteket egymásra rétegzem, majd az egészet leöntöm az olajos páclé  maradékával. Így tartom a vad korától és nemétől függően 1 - 3 napig, néha megforgatva, hűvös helyen.

Nagy őzlábgomba - kalapok (néhai Solti Sándor erdész úr reczeptje szerint)
Az őzlábgomba addig igazi csemege, amíg kalapja alakja egy igazi szép cicire hasonlít, húsa kemény, rugalmas. De amíg tartása van, a kisebb vagy laposabb kalap se  megvetendő. Szára a kalapból kifordítható. Mosni nem szabad, szárazon kell megtisztítani. Orly - sörpalacsintába a megborsozott, sózott kalapokat megmártom, majd bőséges, forró olajban mindkét oldalát hirtelen kisütöm. Boldogult úrfikoromban prémvadász-tanyámon szezonjában hetekig ezen éltem, és nem lehetett megunni... köretként jeles ünnepeken ászok sört ittam hozzá, és, ha éppen volt, Solti úr - féle háziszőttes szilvapálinkát.

Szilágyi lecsó (Feltalálója, szerelmetes asszonykám tiszteletére)
A szalonnát vágd vékony szeletre, a hagymát és a nemzetiszínű zöldpaprikát karikára; a meghámozott paradicsomot cikkekre; sóval, borssal ízesítsd; azonnal fogyasztható!
(Asszonykám valószínűleg úgy találta fel, hogy amikor feltette a rezsóra, nem volt áram; - / ugye, én megfizethetetlen vagyok / - és nem volt türelme kivárni...)

Áfonya / egres / hecsedli / ribizke mártás
Lusta vagyok én ahhoz, hogy a nyers gyümölcsökkel bajlódjak, így a boltban készen kapható áfonya/stb. zseléből v. lekvárból készítem. Felforralok 2 dl.bort 5 - 5 szem borókával, zöld- és feketeborssal, szegfűszeggel, körömnyi darab fahéjjal, 1 mokkacukorral, reszelt citrom- és narancshéjjal, majd 2 dl. áfonyazselére szűröm. Simára keverem, majd a tűzre visszatéve adok hozzá 1 teáskanál mustárt, 1 teáskanál citromlét, 2 dl. csontlét vagy jó sűrű húslevest; majd az ismételt forrás után 2 dl. tejszínt. Cayenne-borssal fűszerezem, s lassú tűzön, folyton keverve besűrítem. Akkor jó, ha kellemesen csípős és csak alig édeskés. Vadhúsokhoz való, knédli, zsemlegombóc, v. törtkrumpli körettel; de akár levesben főtt marhahúshoz is.