Képtáraim-régebbi
1976. - 2007.
Újabb: 2008. - 2022.

Óbudán, egy sötét kis mellékutcában álltak meg.

- Holnap reggel nyolcra jövök érted. Most becsengetsz ide; az asszonynak, aki kijön, azt mondod, Makkász küldött. Fog kérni egy húszast, add neki oda. Ha többet kér, szó nélkül hagyd ott, utánad fog szólni, hogy gyere vissza. Odabent húzódj meg csendesen és ne vitatkozz senkivel. A tarisznyádra vigyázz, el ne lopják. Aludd ki magad. Holnap ettől jobb helyen alhatsz majd.

- És te?

- Elviszem a kocsit arrébb, ne itt találják meg.

Gazsi elszántan becsengetett, s kisvártatva puffadt képű, kövér nőszemély csörtetett elő. 

- Mi kell?  - Kezit csókolom. Szállást keresek éjszakára.

- Akkor menj a Hotel Budapestbe. Minek nézel te engem?

- Makkász azt mondta, ide jöhetek.

- Ja, ha a Makkász mondta... és becsukta mögötte a kaput.

Szép ház volt, nagy, üvegfalú verandával. Odabenn égett a villany, látni engedve a sok zöld növényt. Az udvaron rózsafák, fehér karókkal és színes üveggömbökkel. Végigmentek köztük, a virágzó japánbirs-sövény mögé, mely egy nyárikonyhaszerű épületet takart.

- Ez a szállodád. Hatkor nyomás kifelé a többiekkel, mert negyed hétkor a zsaruk jönnek.

- Azt nem mondta Makkász.

- Nem társalgunk. Na nyomás befelé!

Salétromos falú kis helyiség volt és annyira büdös, hogy az egyébként nem finnyás orrú Gazsi is visszahökkent. A szalmával "almozott" kövezeten már voltak egy páran. A sarokban tökrészeg hippi hortyogott hanyattfekve, szétvetett lábakkal. Mellette két pocsék és mocskos csaj lekvároskenyeret zabált aktatáskából. Egy hájas, szőrmók ürge igyekezett rámászni a csajára, senkitől se zavartatva magát, de egyesült erővel sem sikerült földelni az antennát. A plafonon tizenötös körte próbált áttörni fényével a füstön, de oly kevés sikerrel, hogy szinte szóra sem érdemes. Az egyetlen, ablaknak titulált lyuk a pöcegödörre nézett, s valami nehéz nyögések hallatszottak be rajta.

Gazsi undorral és óvatosan feküdt le a szalmára, arrébbgörgetve két boldog részeget. Azért óvatosan, mert nem akart belefeküdni az általuk produkált bőséges okádékba.

- Ez lenne a csöves élet? - morfondírozott és már el is ment a kedve az egésztől - azért jöttem el az otthoni, egyébként tűrhető nyomorból, hogy még nagyobb nyomorba kerüljek? Ezeknek itt ez az életük? Holnap megvárja Vámpírt, megmondja neki a magáét, aztán hazamegy. Ehhez képest az érszentvári cigánysor egy Sanzelizé... sose hitte volna, hogy vágyakozni fog utcája iránt, ahonnét mindig elkívánkozott. Ott barátai vannak, ott ő a nagymenő; és ott van a szép Mona Liza, aki őt szereti és visszavárja.

Nehezen aludt el Gazsi és álmában az országúton viaskodott koszos hippikkel, pocsék kurvákkal és Mona Liza elszaladt előle... nem volt teste Mona Lizának, csak hatalmas arca, kivetítve a sötétkék égboltra és vádlóan nézett rá: Gazsi, Gazsi, miért hagytál el? Rohant a lány után, de minél inkább rohant, az annál inkább távolodott tőle. Lélekszakadva rohant, de orraesett a lekvároskenyeret zabáló gonosz banyák gáncsvető retkes lábában... arcába tapostak és jött Vámpír, gumit rágva, unott arccal és keresztülment rajta... Mona Liza arca lelibegett az égről, lába nőtt és persze teste is és elsétált Vámpírral, kart karba öltve; és ő ott maradt fekve, mint Francois Villon, megáldva és leköpve mindenütt... Hé!

Gazsi felült, és valami kétségbeejtően ronda nő nézett rá kedvesen mosolyogva:

- Nyomás, haver, hat óra van. Mindjárt jön a nyanya és kidob. - A fiú átnézte tarisznyáját, amiből semmit nem loptak el; és kisétált az illatozó rózsafák között a kapuhoz, az utcára.

- Hol lehetne megmosdani? - kérdezte a szállásadónőt, aki nagy kulccsal várta, hogy bezárhassa utána a kaput.

- Arra van a Duna - mutatta a kéglisnéni - méghogy mosdani... ez valami új divat a csöveseknél?

Mivel vagy két szabad órája volt nyolcig, Gazsi lesétált a Dunapartra, levetkőzött és sziszegve úszott pár tempót a koszos és hideg vízben, az elszántan úsztató horgászok bíztatásától kísérve. Majd dideregve kimászott és rájött, hogy egy törülközője sincs... Amúgy is szakadt zakójába törülközött hát, majd leült a parton és a horgászokat nézve szalonnázni kezdett. Néha meghúzta hozzá a krumplipálinkás üveget. Majd végezve a reggelivel, visszasétált az éjszakai szálláshoz, a találkahelyre. Alig ért oda, Vámpír jött ki ugyanonnan, ahonnan ő, egy jóképű nővel. Végignézett az utcán parkoló kocsikon.

- Válassz, cigány, melyikkel menjünk. Hazavisszük a kislányt, aztán irány Dunaörs.

- Te, nekem elment a kedvem ettől az egésztől. Vigyél ki az országútig, mert egyedül nem találok ki a városból. Onnan már hazastoppolok.

- Sejtettem. Majd holnap visszahozlak, ma dolgom van. Egy napot még kibírsz. Nem tetszett a kégli? Bemajréztál? Nem neked való a csövezés.

- Ehhez a nyomorhoz képest a cigánysor egy szocialista város. A tulaj persze szépen él, szép házban, virágos udvarral... hátul meg a mocsok. És még van képe egy húszast kérni ezért!

- Gazsi, te egy demagóg szocialista vagy. Ez egy rendőrbiztos hely... a kéglisnéni férje rendőr főtörzsőrmester. A lóvéból meg, amit keres, a Makkásznak valami részesedése van. Akiket meg itt láttál, az a csavargónép legalja.

- Te is itt aludtál?

- Hát nem sokat - kacsintott a nőre Vámpír - de én bent, a tiszta és fürdőfülkés vendégszobában, a nagy házban, illatos ágyban... bár nem egy húszasért.

A kocsi puhán, gyorsan suhant Dunaörs felé, de Gazsit ma nem tudta hatalmába keríteni a sebesség mámora, az ismeretlen vidék. A szörnyű éjszaka járt az eszében és a lidérces álom. Hamar befutottak a kisvárosba és Vámpír egyszer kimutatott az ablakon.

- Ide jövünk. Ezt a házat hívják itt krimpács-kéglinek, mert az utcára is kihallatszik az örökös zene.

- Akkor most hová mégy tovább?

- Leparkolni a kocsit. Majd onnan visszasétálunk. Sajnálom majd otthagyni, mert jól futott...

Ballagtak visszafelé a Dunaparton. A sétányon csajok és srácok nyüzsögtek, Gazsi külön megnézett mindenkit. Azért mégiscsak frankó dolog ilyen baró helyen mászkálni a Sanzelizé, vagyis az érszentvári cigánysor helyett... szelíd elnézéssel tűrte, ahogy többen megvetően végigmérik, bár ez inkább a ruházatának, mint cigány mivoltának szólt.

A korcsmák teraszai kijöttek az utcára, elfoglalva a járdát. Gazsi szívesen megivott volna egy jó pofa sört, de Vámpír tájékoztatta, hogy ezek az árak nem az ő zsebüknek valók.

Aztán ballagtak fölfelé a dombnak a kanyargós, szűk utcákon és jelentős céltalan tekergés után újra ismerősnek tűnő utcán ballagtak... persze, erre látták a krimpács - kéglit.

Nagy darab, kigyúrt izomzatú, hosszú hajú pofa érte be őket.

- Helló, Vámpír! Ezek szerint utolért a drót.

- Na nézd, a Makkász! Hát téged meg hogy engednek szabadon mászkálni szájkosár nélkül?

- Velő repesve vár, a csajokról nem is beszélve.

Gazsi jól megnézte magának a hírhedt galerivezért. Magas, izmos alak, de valami kényelmes lustaság látszott a mozgásán, valami tétova esetlenség... nyoma sem volt benne annak a fölényes magabiztosságnak, mint ami Vámpírt körülvette. Bizony, ha úgy adódna, ezzel sokkal szívesebben hirigelne, mint Vámpírral...

- Mit akar tőlem a Velő?

- Bizonyára el akarja szavalni neked legújabb verseit.

- Te jó ég! Már megint egy költő!? - szörnyülködött Gazsi.

- Hát ezt a surmó cigánkát meg hol szedted föl?

- Nektek hozom. Amatőr a fiú, de nem majrés és még tiszta.

- Hogy mi? - értetlenkedett Gazsi, hisz reggeli dunai fürdéséről nem számolt be Vámpírnak.

- Hogy lehettél ekkora marha a tetoválásoddal? Minden zsaru célpontja leszel.

- Mindenki ezzel jön... elég, ha én nem félek.

- Ez az, fő az önbizalom.

Odaértek a krimpácsnak titulált házhoz, melynek jókora kertje is volt. Megkerülték a legalább százötven négyzetméteres, vasrácsos ablakú házat és a hátsó bejáraton óvatoskodtak be. Kis előtér után jókora nappaliba jutottak.

- Nincs itthon senki - mentegetőzött Makkász - a lányok még nem jöttek haza a munkából, Girnyó zsebez a korzón, Velő meg ihletet meríteni ment valamelyik ismerős kurvájához az este. Van valami büdös törköly, isztok?

- Reméltem, már ha idehívtok, rendesebb piával tiszteltek meg. Velő szokott valami jobb rumot tartani otthon. Na és a többiek?

- Nem sokan maradtunk. Tüske van még itt, de kódorog valamerre, nem fűlik a foga semmi hasznos ténykedéshez. Csülök már vagy két éve megnősült és akkora kispolgár lett, mint ide a sarok. Gyógyszerész meg a Lord sitten vannak, Csikkes és Zsuga valahol Pesten saját szakállára dolgozik, Rigli meg, miután megvertem, új galerit szervezett magának és bosszúra készül; de gyáva ő ahhoz.

- A lányok?

- Hát tudod. A Dóra megkapta ezt a lakást a diplomata szüleitől; Bettyhez meg több napja nem lehet hozzáférni, mert téged vár.

- Beryl?

- Ja igen... hát ő is itt van... majd úgy is megtudod. Egyébként Velő hozta ide, most mit nézel rám úgy... és semmi hasznát nem vesszük.

- Te Makkász, ha ahhoz a gyerekhez egy ujjal is hozzányúlsz, vagy akár csak csúnyán nézel rá, én a farkadat vékony karikákra szeletelem és megetetem veled, aztán meg még kitalálok neked valami nagyon fájdalmas és lassú halált... - és Vámpír, hogy nyomatékot adjon szavának, egy könnyed mozdulattal úgy pofánrúgta Makkászt, hogy az az ajtóig csúszott az orrán. - Szóval, hol van Beryl?

- Ne csináld, te marha! Velő hozta ide... és Dóra kotlik rajta, mint egy tyúkanyó. Felállhatok?

- Na, már gondot okoz? Hol van Beryl?

- Majd a Velő elmondja... ne bánts, hé, én nem vagyok az ellenséged!

- Hát azt nálad sose lehet tudni. Figyelmeztettelek és ahhoz tartsd magad! Velőn nincs mit ütni, tehát téged foglak, ha úgy kerül!

- Egyszer úgyis leszúrom hátulról - morogta Makkász sötéten, ahogy Vámpír elment valami rendesebb pia után a spájzba - nézzél szét, Gazsi, hogy élünk.

A jókora lakás valaha tán háromszobás lehetett, de a szobákat többfelé darabolta valami őrült elme. Hét kétszemélyes hálófülkét alakítottak ki két szobából és a harmadikból lett a nappali. Egy jól felszerelt konyha és egy kényelmes fürdőszoba volt még, ahol teljes létszámnál bizony gyakori volt a sorban állás; de ezt Gazsi, ugye, csak később tudta meg.

Aztán Vámpír előkerült valami portorikó-rummal Velő készletéből és Gazsinak is öntött.

- Makkász, te csak idd azt a büdös törkölyt, amivel minket kínáltál.

Gazsi közben felfedezte a nappaliban a lemezjátszót. Feltette valami divatos stelázsi- vagy kredenc nevű zenekar lemezét, majd felvette az egyik gitárt és plöncögött hozzá.

- Ezt látná a Dóra...

- Látom - jött a hang az ajtóból - rakd le, cigány, hegeda való a te kezedbe. - Karcsú, feketehajú lány állt ott, oldalán egy langaléta szőrmók hapsival. Mezítláb volt és harciasan nézett Gazsira. - Kifelé azzal a cipővel a szőnyegemről, vagy kiváglak!

- Vendég a Gazsi, nem tudta a szokást - védte Makkász és Gazsiban most tudatosult, hogy Vámpír lerúgta cipőjét az előtérben, amikor bejöttek.

- Szia, szépségem - jött elő Vámpír a rumosüveggel - gyere, potyázzak egy smárt. Girnyó?

- Jelen - mondta a szőrmók kedvetlenül; nem rajongott a félelmetes hírű Vámpír társaságáért.

- Majd addig elfordulsz. - Vámpír csókot váltott a lánnyal, de mintha jégkockát szopogatna...

- Egyre szebb leszel, Dóra - mondta őszintén - de még csak fél tizenegy van...

- Hülye - mosolygott rá a lány, elővillantva hibátlan fogsorát, de tekintete sötét volt és hideg... riszált egyet apró szoknyácskáján és hosszú combja ingerlően mozdult - Csöves hogy van?

- Na most mért pont a Csöves érdekel, amikor itt vagyok én?

- Alacsony vagyok hozzád, és Betty napok óta feni a fogát rád... én meg mást szeretek.

Girnyó kihúzta magát, de Dóra tekintete oly hideg volt, hogy szinte megijedt tőle. Bizony, Girnyó, ez a culáp fickó néha szinte rettegett félmázsás kis barátnőjétől; és érezte, hogy ő csak a sokadik helyen lehet Dóra szívében. Hogy Csöves a nagy és alig titkos szerelme, az annyi, mert Csöves nem Dórát szereti; de, hogy kik a többiek, az bizony titok.

- Te Vámpír, már ha itt vagy, kotyvasszál valamit ebédre. Múltkor azzal hencegtél, megtanultál Csövestől halászlét főzni Szexárdon.

- Jó. Van hal?

- Nem hallod, Girnyó!? Lódulj halat lopni... az se baj, ha veszed.

Girnyó morogva távozott, Dóra meg hanyattvágta magát a pamlagon és miután a lemezjátszó zsinórját kihúzta a konnektorból, gitározni kezdett valamit. Gazsi áhítattal hallgatta a gyenge kis plöncögést és megigézve nézte a húrokon kaparászó gyöngyházszínű körmöket.

- Gazsi, a te tőrkésed alkalmasabb hagymát vágni, mint az én bicskám. Jössz, vagy kölcsönadod? Egy rendes kés nincs ebben a házban...

- Megyek - állt fel Dóra megadóan - odakészítek neked mindent, ami kellhet. Útálom, ha összeturkálják a dolgaimat.

- Akár a hagymát is összevághatod, jó apróra... és néhány macskafasza is kell.

- Mi, te hülye!?

- Jól hallottad. Csípős paprika. Mifelénk úgy hívják. Valaki jött...

Tüske meg Betty. Körbecsodálkozták Gazsit és belenyugodtak a változtathatatlanba. Gazsi hasonló érdeklődéssel szemlélődött. Tüske akkora hapsi volt, mint Makkász, de tán kevesebb tétovasággal. Őszinte, jó szándékú ember volt; és barátaihoz hű, ami bizony nem vall nagy észre... Bettyn persze Gazsinak több néznivalója akadt. Ruha rajta is csak annyi volt, mint Dórán, s kigombolt blúz, nyilván a meleg miatt. Hosszú, aranyszőke haja volt és nagy kék szeme... jelentős méretű, de jó tartású a melle, nagy, sötét bimbókkal, és a bimbók körül piros virágszirom - tetoválás. De a lány, miután megnézte magának a cigányt, Vámpírhoz ment, és átölelte és csókolta; és ha nincsenek ott annyian, tán a konyha kövén teszi magáévá a csavargót...

- Arról volt szó, hogy főzöl - szólt közbe Dóra - tőlem aztán szerelmeskedhettek hajnalig, ha meg nem unjátok egymást. Vedd át a kuktáskodást, Betty.

Miután a turbékoló párocska átvette a hatalmat a konyhában, valamint a halakat a megtért Girnyótól, a társaság unatkozva hallgatta Dóra kétségbeesett küzdelmét a húrokkal és Gazsit nézte töprengve, minek hozta közéjük a balsors, azaz Vámpír?

- Valami csípős paprikát ígértél Vámpírnak - jött elő Betty félmeztelenül - hol is van?

- Nincs! Agyoncsípőzi és úgy nem szeretem! Majd mindenki tehet a saját tányérjába.

- A kályha mögött lóg, zsinóron - közölte az ajtóból egy rekedtes hang.

Velő volt az, teljes életnagyságban. Vagy százkilencven centi magas, valószínűtlenül vékony alak, bőszárú, kék trapéznadrágban, nyakában tarkabarka selyemkendővel. Szőke haja csapzottan hullott a vállára, ritkás, szőke szakálla volt és csontos arcát sötét szemüveg takarta. Mozgása merev volt, mint a részegeké. Még, hogy ez itt a szervező ész...

Velő kiművelt emberfő volt, bár ezt gondosan titkolta. Képtelen képzavarokkal telezsúfolt verseket írt plátói szerelmekről; és pénzét jó rumra és olcsó kurvákra költötte. Tán egész élete egyetlen képzavar volt...

- Megjött Vámpír - mondta neki Betty és gyorsan felvette blúzát. Amúgy zavartalanul mutatta meztelenségét a többieknek, hisz valamennyien megkapták már - hála a jó adakozó természetének - csak pont Velőnek nem. Előtte szégyellte magát, nem tudva, miért.

- Vámpír nem szalad el. Rumszagot érzek...

- De elszalad, csak kezdj szavalni neki... a rumodat meg ő issza.

- Pofa be, hülye kurva. Beryl?

- Tegnap este te zártad rá az ajtót és a kulcsot magaddal vitted. Nem tudom, meddig tűröm még a hülyeségeiteket a lakásomban - mondta Dóra szemrehányóan.

- Amíg ellátunk pénzzel, vagy ameddig félsz a fájdalomtól. - Dórán végigfutott a rémület, hisz a fájdalomtól tényleg félt... és Makkász valószínűleg nagy gyönyörűségét lelné benne, ha Velő szabad kezet adna neki, hogy kiélje rajta szadista perverzióit...

Velő ezekután kiment Vámpírhoz, mentendő a rum maradékát és valószínűleg szavalni is elkezdett, mert élénk tiltakozás hallatszott.

Aztán Velő ismét megjelent a nappaliban rumosüvege és Beryl társaságában, aki gyönyörű volt, magas, és férfiasan izmos... arca sápadt, mint aki pincében napozik és háta közepéig érő loboncos haja égővörös... Gazsi eldöntötte magában, hogy ilyen szép lányt még filmen se látott soha.

Beryl azonnal Dórához ment és átölelte a vállát.

- Ne félj, kedvesem, nincs semmi baj... Velő részeg és a levegőbe beszél, Makkász meg kicsi ahhoz, hogy téged bántani merjen.

A többiek döbbenten néztek rájuk; Makkász sértett önérzettel állt fel és úgy is maradt, hirtelen ráébredve saját kicsinységére... pár napja, mikor Velő idehozta Berylt, már megismerkedett ezzel az érzéssel, ami az önbizalom elvesztésével kezdődik, fuldokló rosszulléttel és valami kétségbeesett bénultsággal folytatódik... Velő felsikoltott és ínyéből vér szivárgott, ahogy hihetetlen erővel harapta a rumosüveg száját; és foga valami lehetetlen szögben állt kifelé...

Beryl elengedte Dórát; az ajtóban álló Vámpírhoz ment és kezét nyújtotta.

- Köszi, barátom. Lónyai Judith vagyok. Jókor jött a segítséged.

- De hiszen semmit sem csináltam...

- Ó, dehogynem... majd én megfőzöm a halászlét, mert aludnod kell egy órácskát. A Ki-d segített; s bár te nem hiszel benne, egyszer talán majd megismered Őt.

- Csöves is említette már ezt a hülyeséget - mondta Vámpír ásítva - és tényleg elálmosodtam... gyere, Betty, mutasd meg, hol alszom.

A halászlé aztán valóban finom lett. A hírhedt galeri úgy ült le a terített asztalhoz, mint egy kispolgári család a vasárnapi ebédhez. Tüske egy demizson bort hozott valahonnét, nehogy azt higgye az a néhány szerencsétlen hal, hogy a macska ette meg. Áhítattal kanalazták a sűrű lét, szerteszéjjel köpködték a szálkákat; és még Dóra is elfelejtett veszekedni.

Jó ideig szó nélkül ettek, majd a repeta után Velő felállt és felemelte a demizsont.

- Hát akkor igyunk, hogy pirosodjunk, mert úgy szép a magyar, ha részeg! Te vagy a legfiatalabb, Girnyó, itt van, tölts mindenkinek egy pohárral. Aztán a többit majd akkor, ha megbeszéltük közös dolgainkat.

Girnyó ezek után jó nagy poharakat hozott. Velő magához szólította a demizsont, a lányok lerámolták az asztalt és mindenki várta, mit is kell hát megbeszélni.

- Tehát - mondta Velő - mint nyilván mindenki érzi, fogytán a pénzecskénk és tennünk kell valamit. Az ötletet bűbájos Beryllünk adta, mindjárt át is adom neki a szót. Utána szavaznunk kell, mármint nekünk. Vámpírnak és Gazsinak nincs szavazati joga, ők nem tartoznak közénk. Mondjad, Beryl!

- Na, hogy az elején kezdjem: Velő, akivel Kőbányán egy utcában laktunk és jó fejnek, jó havernak tartottam, mint tudjátok, elhívott a múlt péntek este, hogy segítségre lenne szüksége. Itt aztán először szerelmet vallott és rengeteg pénzt ígért, aztán le akart fektetni, végül bezárt. Hiába mondtam neki, hogy ma lett volna a ballagásom, szerdától pedig az írásbeli érettségim kezdődik... Makkászt küldte be hozzám, hogy verjen el, erőszakoljon meg, ha már neki nem hagytam magam; és csak Dóra próbált megvédeni... de Makkász kis pöcörője tehetetlen kukacként fityegett, ő meg nyüszített és a hasán csúszkált előttem a parkettán, és segítségért könyörgött, hogy rosszul van... és most ti arra készültök, hogy ezt az impotens férget válasszátok vezéretekké. Jól mondom, Makkász?!

- Megöllek, te boszorkány... Jaj!!! Igen, úgy volt, úgy volt!!!

- Na azért. Velem meg törököt fogtatok, mert én jól érzem itt magam, sokat alhatok és jókat ehetek. Itt maradok egy darabig; ti meg szavazhattok akárhogy, minden úgy történik majd, ahogy én akarom. Nincs más választásotok. De térjek a tárgyra. Régebben nyaranta a gadnári erdészetnél dolgoztam és egyszer elmondtam Velőnek, hogy tizedikéken a munkásokhoz az erdészet Gaz-kocsija kihordta az erdőre a fizetést. A kocsiban a sofőrön kívül csak két nénike volt. Nos, Makkász ezt készül hétfőn kirabolni. Ennyi, tiéd a szó, Velő!

- Makkász?!

- Úgy van. Azért hívtunk, Vámpír, hogy gyere velünk, legyen kéznél egy igazi harcos, ha balhé lenne, vagy fegyver a kocsiban. Csöves is ott lesz, felderíti a terepet, a kocsi útvonalát, a favágók munkahelyét. És, hogy ha valami baj történik, bűntársunk legyen.

- Hogy tudtátok rávenni?

- Beryl üzent neki Jasonnel.

Vámpír mintha gondolkodott volna.

- Hogy osztozunk?

- Mindenki egy részt kap.

- Nem! - szólt közbe Beryl - a fele a miénk: Csövesé, Vámpíré és az enyém. A többin osztoztok. Zárd be a szád, Makkász, hülyén nézel úgy ki... el kell fogadnotok a feltételemet, mert nélkülem nem boldogultok. Gondoljátok át, vagy ötven jól fizetett munkás havi bére van a kocsiban, ha az első fizetőhely előtt kapcsoljátok le.

Velő fáradtnak tűnt, ahogy ismét hozzá került a szó.

- Szavazás, gyerekek! Elfogadjátok Beryl feltételeit, vagy elfelejtjük az egészet? Aki nem fogadja el, tegye fel a kezét.

Csak Makkász emelte fel a kezét, de le is vette, látva, hogy egyedül van.

- Következő napirendi pont: Vámpír figyelmembe ajánlotta a mellékelt ábrán látható Gazsit, aki szívesen csatlakozna a társaságunkhoz. Ismét az tegye fel a kezét, aki ellenzi...

Ezúttal mindenki felemelte a kezét Makkász kivételével.

- Javaslat elvetve.

- Azért köszi - nézett Makkászra Gazsi megkönnyebbülten és nehezére esett a köszönet...

- Gyerünk tovább. Mostantól tehát a gadnári fizetés elrablása a cél, és én az afféle munkához nem értek. A belém helyezett bizalmat megköszönve tehát kedd délig lemondok; és a főnöki posztot Makkásznak adom vissza. De az akció kimenetelétől függetlenül kedd dél után egy perccel ismét én vagyok a főnök. Nos, akinek ellenvetése van, most szavazzon, ma utoljára.

Először Dóra tette fel a kezét, aztán Betty, majd Girnyó is... de Girnyó visszahúzta. Betty kérdőn nézett Vámpírra, de az, szavazati joga nem lévén, Beryllel próbált szemezni...

Makkász felállt, helyrerázta csípőjén a farmert és beszélni kezdett, emelt hangon, pátosszal.

- No! Akkor a közgyűlést berekesztem és pofa be mindenkinek. Gazsit teljes jogú tagnak nyilvánítom és akinek ellenvetése van, velem gyűlik meg a baja. Tüskét nevezem ki alvezéremnek. Ma este koktélhajó indul a kikötőből; ott a helyünk, és Vámpír is a vendégünk. Kettővel kevesebb jegyet vettem, így Dóra és Beryl itthon maradnak. Aztán holnapután találkozunk a gadnári turistaház mögött, a kútháznál. Ki-ki maga gondoskodik, hogyan jut oda, csak a faluban ne lássák. És most töltsed azt a bort, Girnyó!

Gazsi a jó pohár borral Makkászhoz somfordált.

- Kösz, hogy bevettél a csapatba. De én nem akarok a többiek akarata ellenére nyűg lenni a nyakatokon. Szívesen részt veszek a balhéban, aztán odébbállok.

- Itt egy akarat van és az az enyém. Van valakid, aki kedves a számodra?

- Hogyne, otthon a Mona Liza. A szeretőm.

- Akkor most esküdj az életére és a tiédre is, hogy mindarról, ami itt történik, soha senkinek nem beszélsz. Ha a zsaruk elkapnak, azt vallod majd, hogy egyedül csináltad, nem volt társad.

- Jó, akkor esküszöm. Mért pont engem kapnának el?

- Bármelyikünket kapják el, mindegyikünk így vall majd. De nem kapnak el. Mindent jól kiterveltem. Úgy mondd, hogy ünnepélyesen esküszöm Mona Liza életére!

- Ünnepélyesen esküszöm Mona Liza életére!

- Jól van, Gazsi - vigyorgott sötéten Makkász - aztán majd lesz még néhány megbízatásom a számodra. Beryl túl sokat akar...

- Nem! - mondta Gazsi határozottan - én mindent megteszek, ami tőlem telik, de nem szállok szembe túlvilági hatalmakkal. Van nálunk egy tudós halottlátó asszony; rámolvasta, hogy hosszú életű és gazdag lehetek, ha nem keresztezem Perilla, a bűbájos vörös boszorkány útját.

Makkász látható csalódottsággal fogadta ezt a közlést.

- Majd rájössz köztünk, hogy nem kell hinni a babonákban. Most igyál, míg tart a borból és ne gondolkozzál hülyeségeken.

Gazsi ivott hát; Vámpír elvonult Bettyvel valahová; Girnyó és Dóra duettben gitározott, Velő valamit irkált, ceruzája végét rágcsálva, néha radírozva. Nyilván így születik a költemény. Makkász és Tüske szkanderozott; tehát mindenki épületesen szórakozott a maga módján.

Beryl elmerült egy fotelben és kibámult az ablakon. Szép fejét kissé félrebillentve tartotta, száját résnyire nyitva. Nem tudni, mit nézett, hisz az ablak látóterét teljesen betöltötte az utcán álló hársfa lombja; és, hogy hol jártak gondolatai. Tán Csövesnél és a három év előtti nyárnál, amikor megismerte...