Lónyay Erzsébet és jómagam betétvers-féléi a "Mona Liza utca" mesékhez, egybeszerkesztve

Csavargó vagyok, világom

országutak és kocsmák világa

felebarátaim szegényemberek.

Kültelki lányok kedvese vagyok

hirigek lovagja snóblicsaták hőse

s ha nyerek, pénzem kalácsra és sörre váltom.

Csúzliból kilőtt csavarfejként

vakon zuhanok holnapjaimba

és leszámolok az életemmel.

Mámoros részeg éjszakák

csókra csábító lányok siratnak

búcsúzom kalandor - magamtól

elhasznált napjaim noszogatnak

mesélj valamit csavargó

Akinek nincs kutyája, maga ugat este

A múlt mámora részegít

nézzetek rám még egyszer idegenek

utóljára nem hazudhatok

elétek dobom a napjaimat

hivatalból díjátalányozott semmirekellő Én

remek zacskókat ragasztok maholnap

vállalom a pálinkaszagú mítoszt

hogy szájhagyomány útján elterjedjek

fejbeverem a hagyományokat

Nézzetek rám még egyszer haverok

mielőtt kérditek hol maradt a Filkó

tán elindult idegen városokba

szerencsét próbálni

Óperencián üveghegyeken túl

vár rá a mesebeli

világszép királylány

Világot látni indulok tarisznyámba

hamubasült pogácsa helyett

hamubasült királyfit teszek

integetek az útnak felszippant a sztráda

csupafolt-csupakosz nadrágom ülepe nem fáradhat el

nem válik le mezítlábam bőrtalpa a hasáranapozó aszfalton

jónapottal köszön hajnalban a paraszt

adjon Isten jól nézünk ki

jó kinézni a robogó más autója ablakán

udvarias vagyok hátsó ülésen csavargó

s nem csapom meg a bennem bízók cuccát

zenészek és trutymók röhögvényeznek nem törődöm velük

mitoszok Thézeusza Én országutak labirintusában

naplementék ingerelnek ma sem ettél Filkó

s nincs hol aludnod

de a kurvák szíve s combja kitárul

fél barack varázserő

szavak élnek önálló életet a nyelv szőrös

árokparton szeretkezések emlékezik a múlt

megérkezem a nem-tudni-hovába

új haverok új csajok akadnak

szép a holnap mint vajúdások kéje cincogó zsebkés

gágogva égen-gyalogló vadludak

szimatolnak közeg-bácsik olajat kenek

értelmiségiek távolabb-állók

viasztalan fülem szemtelen szirén

és nem vár otthon szerető

örülök hogy nem nyom hókon fecskeszárnyú sörösüveg

kocsmák hősei hirigek nyílik a bicska

a jobbkezes horogütés igazán pompás érv

lámpavasat támogatok

egyszer nekem is lesz szerelmesem

Akinek nincs kutyája, maga ugat este

Rács bordázza a félholdat

farkasvermek acsarkodnak beesőkre

felszippantott és kiköp a sztráda

felém úszik az ismeretlen

ízeltlábú araszolások tova

fejemben kalandvágy gyomromban éhség

tarisznyámban jó nagy darab semmi

fel a fejjel mondom erdők dőlnek dugába

motorfűrész harapós

favágó voltam és esőleső

csúzlival lőttem ki szomszédok macskáit

talpraesettek, óh! köpködtem kopaszra röhögtem sírókon

Hercegek, utánzom Francoist! tudom

nem szeret a hatóság

haverjaim részegen dudorásznak torkukszakadtából

Vörösnek haja világít, röhögve taccsol

Tudom rám sehol nem várnak ismerősök

nótaszóra masírozunk s némán koppan börtönudvaron a bakancs

Akinek nincs kutyája, maga ugat este

kárbaveszett hiábavalóságom glóriátlanul nyüszítő horizont

az alma a fa alá van esve

kitárja felém ölelő karját a sitt

tegnapi mítoszok távolodnak

mérges közeg-bácsik harapós őrszobák kellemetlenek

hívogat és magába zár a sitt

alkoholmentes magányom

kis cella sötét ha kell

rácsok reteszelnek s kutyafejű smasszer csörtet a folyosókon

józanságom ütlegel korlátok

terpeszkednek elém indultomban

híg leves és kenyér az áldott

ha nincs kalácsot nélkülözök

korgó gyomrom nem mesebeszéd

s talpamon tegnapi gumibot sajgása bosszant

nem jóságos kékek irigylik szabadságomat

falak vörösek tégla-egyhangúság

rács ég kékjén eső nem lép hajamra hűvösen

sötétlő plafon

falak egyhangú téglasötétek

életem csámcsogják csöndesen

Akinek nincs kutyája, maga ugat este

lábam alá gyalogol a végtelen elindulok

idegenek várnak s nem tudnak róla

én sem tudom miért arra megyek

amerre az orrom mutat

északi szél borzol mitoszok

mesélik magukat kérőknek adok magamból

de kis utcák sarkán hol lopva lappang a pilács

öklöm tompán puffan valaki állkapcsán

másnap megyek a zaciba karórájával

rám mosolyognak a lányok

rám vicsorít a szerencse vasfoga

idők szomjaznak szférák dallamai

csattogó futócipők zöld korlátok lelkivilágom

elektromos akkordok örjöngés

a visszahullás kíméletlen kalapácsütések

tengerek csírázása holnapok

éretlenül pirosodó jövő

némelyek igazra igazítanak gyötrelmes félálom

gondolatok kavarognak nem emlékszem

várakozás kínja messzeségek

olykor véget ér a vágy cigarettafüstnél

a boldogsághoz kevés kell butaságok

kuglibábuk sörért dűlnek

a kártyában négy filkó és ötödik Filkó én

elfelejtett haverok emlékezetében

a hallhatalanság Istenek tulajdona

csavargás szabadsága enyém

gyerekmesék messze álombeli királyfik

fabatkát érnek

egyedül kell megmásznom a hajnalt

vörös nappal szembenézés piros Istenáldások

egy könny vagy fohász fáradt realitások

csülke rámtapos

Akinek nincs kutyája, maga ugat este

és engem kültelki bodrik morognak

megszokott mindígmás megérkezések

esőtől nedves kocsmakeresés

vagonban kukoricaderce

ki-tudja-mily kégli mindegy hova értem

átjöttem üveghegyeken óperencián

összefolyó színek tarkája

tegnapelőtti csókok íze

pálinkaíz dohányfüst

keveredik számban s valahol

vár rám a mesebeli világszép királylány

vár a fele ország mit az öreg

- ugye a levesünkbe legyen mit aprítanom -

hozományul kiröhögöm mondvacsinált szépekért

valakit orrbavágok botcsinálta hippik

műszálas kapcabetyárok s egyéb hülyék

nekem almás holnap még tovább

vakaródzom tudom mi az illem

belepofázók jutalma pofánverés

kezem szőrös csuklómon

tétova tetoválások mindenre ok

keményen csattanó pofonra

felbukó vetélytárs

vállamban könyökömben csuklómban

mozdulatlanul érzem a gyors

ütés lendületét

de sportszerű hirigek haverok és csajok

és ellenfelem haverai és csajai

körülfognak biztató üvöltés

szem szem ellen kéz kéz ellen feszül s vérkörök

izmok idegek pattanásig

villámcsapásra kész - furcsa szenvedés

hirig varázsa lendülő ököl

kéz kéz ellen mozdulatra acsarkodunk

és röhögünk másik vérző orrán

reccsenő áll s haveromékkal

megyünk pialni a sarki krimóba

holnap újabb lovagi torna vár

Akinek nincs kutyája, maga ugat este

nyugodt fene citerázik fejemen

lelkembe hasít az alkohol

szívemet a szemétdombra tudathasadások

fejemre áldás helyett hulló virágcserép

nyaklevest szürcsölni nem leányálom

érzékfölötti görcsök sírásba tuszkolnak

lelkig dögönyöznek mégis

szívembe túr a mámor

ha légy zümmög az eltitkolt neonfény

bíborzöldes énekében

mint hófehér koporsó

lopva lépked a székácsgalamb

tovaszökell a vipera

ne csókold meg az öntudatlan üszőborjút

mert a drótkefe gyökerei sikoltozva kapaszkodnak

és időm bakterfejű mákoskaláccsá lohad

nem eszem meg magam a halál

három bajuszos túzokkakas

felszeletelt árnyaimat siratom

testsúlyod kilopondjait

a cipőfűzők térfogata időnként nevetve kivirágzik

közelítő kerékpárokat ne kanállal

Fágusz szilvatika óh!

(te szent Velencei tó

a récéket vedlés idején ne etessük fogkefével!)

segíts nekem kérlek ne együnk varánuszgyíkot

jó viccet mondott nagyot röhögök rajta

a csend halmazállapota krumplifőzelék

légüres terek zagyvasága

zengjük himnuszunkat

süss fel nap fényes nap

eltörött a tejesköcsög elhajlott a demizson

gagyogó orgonaszó mezei pockok

nyulak füle fekete

mert nem elég bolondgombát

színharmóniát centizek

én nem mondta az egérke és úgy is tett

árnyalatok sompolyognak a szerencse

vasdoronggal lesújt a kecske

bele van esve a káposztásfazékba

kókadozó aszfalt-virágok a bakter

rózsaszínűt alszik gyökerére olvad

piros senkiknek beszélek zöldeket

csapravert cigányok segédeszköze ezenkívül családot alapít

a parketta zöld holdfénysötéttől fagyos

virágvázában határtalanul kéklő tigris

kisszéken horkol az aludttej

mezők égalján piros szakáll

ellentmondásos angyallábak tiportak e kotyvalékba

örökbefogadott dinnyék merengnek

csörtető higanygőz - bölények

pirkadnak ingujjas villamosok

konnektorból csöpögő kék patkány

távolba kutyázó gumislágok

anyagias pásztorórák

tüdőmben bősz szőrmókusok énekelve

fogházak dőlnek dugába túl szép sírkövek szünetelnek

de bulldózerek aratják le álmainkat

éjszakánként mezítláb

háztetőkön araszol a hold

csalogány vonyít - részeg éjszakám.

Aki mészkénlevet iszik bordalokat énekel.

Harangszóval káromkodó szódás ostora csattog

szegény állat mondják

de hogy szegény ember azt nem mondja senki sem.

Akinek nincs kutyája, maga ugat este

türelmeteken hervadt rózsák

sokat pofáztam.

Alélt küzdőtársak abbamaradtak.

Síromra nem fog virágot hozni senki sem